Kedves sierra!
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk :), hogy mind Plutarkhosz (i. sz. 46, Khaironeia – i. sz. 120, uo.), mind Shakespeare 'már ismerte' a Philippinél történteket (i.sz. 42.), ill. következményeit (!), sőt az utóbbi az elöbbi művét is ismerhette. A 91-es hsz-ben technikailag tévesen, de a 92 hsz-ban pontosan megadott Shakespeare mű -http://vmek.oszk.hu/00400/00488/00488.doc - ugyanúgy tartalmazza a rossz szellem motívumot, mind a plutarkhoszi forrás. Aki ugyebár szintúgy felhasználhatott egy, a műve születésének idejére már közszájon forgó vélekedést, költői képet, stb.
Ráadásul az angolnál Brutus tájékoztatja Cassiust, hogy Antonius és az ifjú Octavius Philippihez vezetik a hadait (mint akkortájt jelentékeny város) s Brutus az, aki rá is beszéli Cassiust, hogy ne várják ki az 'ellent', hanem menjenek elébe - kettejük beszélgetésében a részletek. Nem tudom, hogy valójában hogy történt, mindenesetre irodalmi eszköznek ez sincs híján, ahogy gondolom Plutarkhosz sem lehetett.
Ami viszont felvetésedhez kapcsolódóan fontos: Szerinted a shakespeare-i előfordulás "nem releváns a jelentés dekódolásában". A szellem motívum, mint Caesar szelleme Shakespeare-nél is ott van, s magát Brutusnak az ő "rossz szellemének" vallja.
"Caesar szelleme jő.
Mi rosszul ég a gyertya! Hah, ki jő itt?
Úgy gondolom, szememnek gyöngesége
Alkotja e kisértő tűneményt.
Felém közelget. Vagy te valami?
Isten vagy angyal, ördög, vagy mi vagy,
Mitől fagy vérem, felborzad hajam;
Mondd meg, mi vagy?
SZELLEM
Rossz szellemed.
BRUTUS
Miért jössz?
SZELLEM
Azt mondani, hogy meglátsz Philippinél.
BRUTUS
Jól van. Akkor hát ott majd újra látlak.
SZELLEM
Igen, Philippinél.
Eltűnik.
BRUTUS
Nos, hát Philippinél látlak megint."
Bevallom nem ismertem a pontos helyzetet, azt hogy Brutus és az ő rossz szelleme között folyik a 'lényegi' párbeszéd, s nem Cassius mondja. Ők is beszélnek 'ilyesmiről', de annak belátom nincs köze a szóláshoz. (elkövettem azt a hibát, hogy a szólás jelentésének ismeretében meg sem néztem hogy is hangzik el, ki kinek kinek mondja, csak megkerestem, melyik színben van a szövegben a téma, s láttam ott beszél egymással erről Brutus és Cassius. Fel sem merült, hogy kettejük között a szólás jelentése, azaz "egy későbbi leszámolással való fenyegetés, balígéretű jóslat" szóba sem jöhet.)
Viszont 'a jelentés, a magyarázat' ott van Shakespeare-nél is.
S a szólás szerintem inkább e mű alapján terjedt el, mint Plutarkhosz olvasása alapján. Amire a 91. hozzászólásomban is célozni kívántam, nagyobb valószínűséget adok annak, hogy a szólás elterjedése a korban hozzánk közelebbi, többször, többféle eszközzel (olvasmány, színpad) megjelenített, ókori klaszikusokat még fordításban sem igen olvasó rétegekhez eljutó műnek köszönhető. |