Keresés

Nem volt ilyen kijelölt program és a pápák is csak esetről-esetre adták áldásukat egy-egy keresztes hadjárathoz. 

Megadom magam, te biztos jobban tudod....

Ez egy picit Cyprus-Hunnivárnak szól, picit neked Estimado Amigo Mio,

1. A pápák semmilyen programot nem jelöltek ki. Hunnivári örömmel olvasnám ha pl. elmagyaráznád az alábbi fogalmakat: Cruzada, subsidio, excusado - azaz a "három grácia" Vagy akár a tercia nevű adót is. Mindegyik fogalom a pápaság, a tized és a mórok (kereszténység ellenségei) elleni háborúhoz kapcsolódik. De semmiképpen sem állítható, hogy a "visszahódítás a pápák által kijelölt program", ahogy te ezt felületesen és elhamarkodottan teszed.

2. Querido Amigo. Szerintem a békés együttélés ideája 1487-ben már nem létezett. Egyrészt azért se, mert az előrelátható volt, hogy a belső harcait legyőző és megerősődő kasztíliai korona első logikus lépése Granada elleni támadás lesz. Ez már IV. Trastámara Henrik alatt is sejthető volt. Ráadásul pont a XV. század az, amikor pl. a zsidók iránti tolerancia - még évtizedekkel Torquemada előtt - drasztikusan csökkent. Ilyen körülmények között teljesen mindegy, hogy Granada mit tesz, a támadást ésa bukást nem tudja elkerülni. Ennyiben én nem hibáztatnám őket azzal, hogy felrúgták a (nem létező) egyensúlyt. Viszont ha jól emlékszem, a granadai háború 1482-1492 között zajlott.

3. nem tudom, hogy színmór lakosság, de azért Valencia, Murcia, Andalúzia komoly mór tömbökkel rendelkezett. Ezt te magad is említed a másik topikon. :o) mivel kb. a lakosság 10-15% 1492-ben mór, azért ezek tömbben kellett, hogy éljenek.

"Óriási területek színarab lakossággal"

Nagyon kevés ilyen terület volt.

"Miért kellett 250 év, miközben a visszahódítás egy jól kijelölt program volt, gondolom a pápák hathatós támogatásával. "

Nem volt ilyen kijelölt program és a pápák is csak esetről-esetre adták áldásukat egy-egy keresztes hadjárathoz. A granadai emirátussal kialakult egy konszolidált együttélési időszak, amit ostoba módon maguk a mórok rúgtak föl 1487-ben, holott ekkor már a keresztények közel tízszeres túlerőben voltak.

Másik példa: 1236-ban Cordova szinte harc nélkül került kasztíliai kézre. Ibn-el-Ahmar ekkor Murcia ellen vonult, mire ők kasztíliai fenhatóság alá vonták magukat...Ahmar egy vesztes csata után azonnal követte a példájukat és átadta városait III. Ferdinándnak, 1248-ban Sevilla ostrománál már az ő hűbéreseként van jelen. Ezután elesett Xeres és az egész Frontera is...gyakorlatilag óriási területek kerültek kasztíliai fenhatóság alá színarab lakossággal..." 

Óriási területek színarab lakossággal, és nem történik semmi érdemleges, mert mint írod mindenféle polgárháborúk dúlnak; kastil-aragon, kasztil portugál, stb. Ezért nem is épülhetnek keresztény templomok, ezért nem pusztítják el a mórok mecsetjeit. 

De továbbra sem értem, hogy azt a kis Granadát miért nem kebelezték be, ha már ugyis volt rengeteg mórjuk országukban. Miért kellett 250 év, miközben a visszahódítás egy jól kijelölt program volt, gondolom a pápák hathatós támogatásával.