A saját belháborúikkal voltak elfoglalva. Másrészt az akkoriban elfoglalt területek lakossága döntő részben arab volt, éppen elég feladat volt asszimilálni, kiirtani, elüldözni őket...a határterületek pedig néptelen senkiföldjévé váltak, azt is be kellett telepíteni.
Ibu Ahmar a maradék arab emírségeket egyesítette, ez lett Granada. Ők a keresztény belharcokban valamelyik fél szövetségesei voltak, uralmukat kezdték kiterjeszteni, amíg Abu Hassan-t 1344-ben a Salado folyónál meg nem verték, elvéve Algeziras-t is, amivel sikerült az észak-afrikai utánpótlástól is elvágni a királyságot.
Kasztília
XI. Alfonz elfoglalja Gibraltárt, de pestisben meghalt. Féltestvére és fia hajtott a trónért, a harcba beavatkoztak az angolok és a franciák is. II. Henrik a portugálok ellen támadt sikertelenül, utána a kiskorú királyok mellett a nagyobb családok vetélkedtek a hatalomért.
Aragónia
1348-ban IV. Péter Epilánál szétverte a nemesi ellenállást. V. Alfonz megszerezte a nápolyi királyságot, innentől Aragónia számára Granada végleg érdektelen. Aztán a megszokott évtizedes belháborúk egészen 1479-ig eltartottak.
Portugália
A portugálok gyakorlatilag a kasztíliai befolyásból eredő belháborúikkal voltak elfoglalva. Azért 1415-ben Ceutát elfoglalták...
Vázlatosan így sikerült azt a 250 évet átvészelni. Bajba Izabella és Ferdinánd 1469-es titkos házasságával kerültek, majd Ximenes bíborosnak a két királyságra kiterjedő kormányzói kinevezésével.
1481-ben a granadaiak derék módon megtámadták Zaharát, így megvolt a casus belli, hogy pontot tegyenek a spanyolok a mese végére... |