Keresés

Részletes keresés

fraki Creative Commons License 2005-12-22 06:24:23 236
freudi elszólás: nagyon pontos kifejezés
Kis Ádám Creative Commons License 2005-12-20 09:13:04 232

Kedves qligeti!

 

Jelző nélküli negatív példa valóban nincs a korpuszban. Azonban az a körülmény, hogy a példa mind negatív, mind pozitív jelzővel előfordul, valamilyen mértékben utal a semlegességre.

 

A freudi pontatlanság nemcsak hogy önkényes, hanem erőltetett is, teljesen figyelmen kívül hagytad azt az okfejtést, hogy ebben a kontextusban a példa előjele közömbös (mint phls analógiájára utalva írtam, abszolút érték), mivel nem az a lényeg, hogy mi a véleményem erről a magatartásról, hanem az, hogy nem kívánok senkit ennek elfogadására kényszeríteni, sőt közvetlenül késztetni sem.

 

Sokkal inkább arról van szó, hogy nem is nagyon tudok másképp viselkedni, és közben nincsenek komplexusaim magammal. Jeleztem azt is, hogy egy ponton azonban túlkompenzálok: puristák körében kevesebb idegen szót használok, mint egyébként. Nyilván, elkerülendő az igazságtalan, de mégis zavaró bírálatokat.

 

Még annyit hozzá, hogy ha szöveggel dolgozom, természetesen kijavítom a helyesírási és stilisztikai, szórendi, szóhasználati hibákat. A nákolást, suk/sükölést is, azonban ilyesmi írásban nemigen fordul elő.

 

Kis Ádám

A hozzászólás:
gligeti Creative Commons License 2005-12-19 20:41:07 230

 

Szeretném felhívni a figyelmedet arra, hogy azért találtam a korpuszban negatív konnotációjú esetet a "példa adására", továbbá rumci a ÉKSz-ből idézett ilyesmit

 

 jelző nélkülit nem láttam, de lehet, hogy elkerülte a figyelmemet.

 

 A "tolerancia 3 stációja" ügyben nem voltam világos (félreérthető voltam). Ugyan a te hozzászólásodra válaszoltam, a 3 szintet nem mind a te hozzászólásaid képviselték természetesen. Az első szintre mástól láttunk eklatáns példát.

 

 Te (meg én is) a 3. szinten szeretnénk hinni magunkat, de az a helyzet, hogy szerintem nem csak a -nék használatára szocializálódtunk, hanem a -nák lenézésére, és ezt igen nehéz levetkőzni, és a valódi ítéletmentességet internalizálni. Ha kellően kívülről figyelem magamat, sokszor fülön is csípem magam (és attól tartok, hogy ez a legtöbb, amit megtehetek, mármint a kívülről nézés és fülöncsípés, meg a törekedés). Én a példaadás szó használatában nemcsak pontatlanságot, hanem kifejezetten freudi pontatlanságot éreztem.

 

 

 Malacky: de, miért ne lenne analógia? Akkor is, ha eszük ágában sem volt internalizálni a marxista ideológiát, és akkor is, ha akkor épp tényleg akarták. A jelenség akkor is létezik, ha van más igazság is, netán csak más igazság van.

Előzmény:
Kis Ádám Creative Commons License 2005-12-19 18:05:10 228

Kedves qligeti!

 

Szeretném felhívni a figyelmedet arra, hogy azért találtam a korpuszban negatív konnotációjú esetet a "példa adására", továbbá rumci a ÉKSz-ből idézett ilyesmit.

 

A másik szempont meg az, hogy nem látom be, miért ne lehetne a példaadást semlegesen értelmezni. Teljesen érdektelen ugyanis, hogy mi az én véleményem a saját normámról, ha azon túl, hogy követem, nem kívánom másra ráerőltetni.

 

Úgy érzem, a vitának itt a lényege, és elfogadom, hogy nem fogalmaztam olyan gondossággal, ahogy egy bíróság előtt kell, éppen emiatt tiltakoztam kezdettől fogva az ellen, hogy a mondanivalómat félremagyarázzák. Ez nagyon emlékezett a "taggyűlés" problematikára. Nem a koncepció számít, hanem az, hogy valakit egy félreérthető mondat kapcsán meg lehet semmisíteni, és ezzel fogy az ellentbor.

 

A toleranciával kapcsolatos hármas paradigmádat a következőképpen értékelem:

 

ad 1. Nem fogadom el, bár itt nem látszik, de én sokkal többet kérdezek, mint állítok, és többet kételkedem magamban, mint másban. Ettől azonban még lehetnek szilárd nézeteim.

 

ad 2. Nem disszimulálom a toleranciát, hanem képes vagyok alkalmazkodni, módosítani az álláspontomat, még akkor is, ha az önostorzás nem kenyerem.

 

ad 3. Ez az álláspont részben elfogadható a számomra, azonban a jelen esetben inkább úgy fogalmaznék, hogy kérdezni kell a triviális előítéletekkel kapcsolatban is, és ha nincsenek megfelelő válaszok, meg kell szabadulni a dogmáktól. Amennyiben az ember képes így tenni, akkor szükségképpen eljut oda, hogy ne bíráljon, ugyanakkor nem következik belőle, hogy feltétlenül változtatni kell a magatartásán.

 

Nézzük konkrétan:

 

- nákolás - képtelen vagyok nákolni. Korábban fájt hallanom, és természetesnek tartottam, hogy rászóljak a nákolóra. Később kellemetlennek tartottam, hogy rászóljak. Néhány éve eszembe jutott, hogy megkérdezzem, miért is helytelen ez. Senki nem tudott válaszolni.

 

- suk/sük - ez még kényesebb kérdés, mert a tudatomban a suk/sükölés egyfajta félművelt társadalmi réteg jelképe volt. Megmondom őszintén, lenéztem a suk/sükölőt. Aztán hallottam - egyebek között Sándor Klárától - hogy helytelen valakit azért stigmatizálni, mert suk/süköl. Elhittem, de  SK álláspontját is emocionálisnak tartottam. Erre jött a kérdés: miért is helytelen a suk/sük. Anélkül, hogy részletezném: nincs megfelelő válasz erre a kérdésre.

 

- van va/ve - germanizmus. No, erről igen korán megtudtam, hogy nem germanizmus, ennek ellenére az egyik legtámadottabb nyelvi forma a vulgáris nyelvművelésben. Ezzel nem volt gondom. De

 

- latinizmus - egy sor "germanizmusról" megtudtam, hogy az nem germanizmus, hanem latinizmus, és mint ilyen, nem idegen a magyar nyelvtől (második anyanyelv). Ez egyfajta mentőövnek tűnt, vulgárnyelvűvelés elleni érvnek, de

 

- germanizmus - felvetődött a kérdés, miért is baj a germanizmus? Erre sem találtam megfelelő érvet.

 

 

Nem nákolok, nem suk/sükölök, nem használok feleslegesen idegen szavakat. Bevallom, az utóbbi téren kicsit disszimulálok: ha erős nyelvművelők vannak a közelben, ösztönösen jobban kerülöm az idegen szavakat, mint ha semleges a környezet. És nem szólok rá senkire, aki nákol, suk/süköl, idegen szavakat használ.

 

Mindez annak ellenére ellenőrizhetően igaz, hogy nézetem szerint a példaadás lehet semleges is.

 

Kis Ádám

 

 

 

 

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!