Keresés

Részletes keresés

Kis Ádám Creative Commons License 2005-12-19 18:05:10 228

Kedves qligeti!

 

Szeretném felhívni a figyelmedet arra, hogy azért találtam a korpuszban negatív konnotációjú esetet a "példa adására", továbbá rumci a ÉKSz-ből idézett ilyesmit.

 

A másik szempont meg az, hogy nem látom be, miért ne lehetne a példaadást semlegesen értelmezni. Teljesen érdektelen ugyanis, hogy mi az én véleményem a saját normámról, ha azon túl, hogy követem, nem kívánom másra ráerőltetni.

 

Úgy érzem, a vitának itt a lényege, és elfogadom, hogy nem fogalmaztam olyan gondossággal, ahogy egy bíróság előtt kell, éppen emiatt tiltakoztam kezdettől fogva az ellen, hogy a mondanivalómat félremagyarázzák. Ez nagyon emlékezett a "taggyűlés" problematikára. Nem a koncepció számít, hanem az, hogy valakit egy félreérthető mondat kapcsán meg lehet semmisíteni, és ezzel fogy az ellentbor.

 

A toleranciával kapcsolatos hármas paradigmádat a következőképpen értékelem:

 

ad 1. Nem fogadom el, bár itt nem látszik, de én sokkal többet kérdezek, mint állítok, és többet kételkedem magamban, mint másban. Ettől azonban még lehetnek szilárd nézeteim.

 

ad 2. Nem disszimulálom a toleranciát, hanem képes vagyok alkalmazkodni, módosítani az álláspontomat, még akkor is, ha az önostorzás nem kenyerem.

 

ad 3. Ez az álláspont részben elfogadható a számomra, azonban a jelen esetben inkább úgy fogalmaznék, hogy kérdezni kell a triviális előítéletekkel kapcsolatban is, és ha nincsenek megfelelő válaszok, meg kell szabadulni a dogmáktól. Amennyiben az ember képes így tenni, akkor szükségképpen eljut oda, hogy ne bíráljon, ugyanakkor nem következik belőle, hogy feltétlenül változtatni kell a magatartásán.

 

Nézzük konkrétan:

 

- nákolás - képtelen vagyok nákolni. Korábban fájt hallanom, és természetesnek tartottam, hogy rászóljak a nákolóra. Később kellemetlennek tartottam, hogy rászóljak. Néhány éve eszembe jutott, hogy megkérdezzem, miért is helytelen ez. Senki nem tudott válaszolni.

 

- suk/sük - ez még kényesebb kérdés, mert a tudatomban a suk/sükölés egyfajta félművelt társadalmi réteg jelképe volt. Megmondom őszintén, lenéztem a suk/sükölőt. Aztán hallottam - egyebek között Sándor Klárától - hogy helytelen valakit azért stigmatizálni, mert suk/süköl. Elhittem, de  SK álláspontját is emocionálisnak tartottam. Erre jött a kérdés: miért is helytelen a suk/sük. Anélkül, hogy részletezném: nincs megfelelő válasz erre a kérdésre.

 

- van va/ve - germanizmus. No, erről igen korán megtudtam, hogy nem germanizmus, ennek ellenére az egyik legtámadottabb nyelvi forma a vulgáris nyelvművelésben. Ezzel nem volt gondom. De

 

- latinizmus - egy sor "germanizmusról" megtudtam, hogy az nem germanizmus, hanem latinizmus, és mint ilyen, nem idegen a magyar nyelvtől (második anyanyelv). Ez egyfajta mentőövnek tűnt, vulgárnyelvűvelés elleni érvnek, de

 

- germanizmus - felvetődött a kérdés, miért is baj a germanizmus? Erre sem találtam megfelelő érvet.

 

 

Nem nákolok, nem suk/sükölök, nem használok feleslegesen idegen szavakat. Bevallom, az utóbbi téren kicsit disszimulálok: ha erős nyelvművelők vannak a közelben, ösztönösen jobban kerülöm az idegen szavakat, mint ha semleges a környezet. És nem szólok rá senkire, aki nákol, suk/süköl, idegen szavakat használ.

 

Mindez annak ellenére ellenőrizhetően igaz, hogy nézetem szerint a példaadás lehet semleges is.

 

Kis Ádám

 

 

 

 

 

Törölt nick Creative Commons License 2005-12-19 15:29:08 226

Kedves gligeti!

 

Én is úgy látom, hogy tiszteletreméltó topiktársunk nehezen feloldható ellentmondásba keveredett, amire én is felhívtam a figyelmet. Most mégis a Te egyik mondatodra reagálok:

 

legfeljebb ha 5-6 éve szoktam le a nákolók minősítéséről, és ez nemigen lehet még internalizált, legfeljebb megfigyelni tudom magamat, ahogy még bennem is lappang a dolog

 

Kérlek, ne sértődj meg, de erről néhány, az 50-es évek elején megjelent tudományos könyv előszavában olvasható mentegetőzések jutnak eszembe, amelyekben polgári származású, meggyőződéses marxistává lett (?) tudósok utalnak arra, hogy burzsoá beidegződéseiket még nem tudták teljesen kiirtani magukból. Ez persze nem analógia, csak eszembe jutott.

A hozzászólás:
gligeti Creative Commons License 2005-12-19 12:23:44 225

Újra tolmácsolnék. Kezdjük a pontos idézettel.

 

JA, és a terelés szerintem tényleg megengedhetetlen: szerintem a nyelvművelésnek egyetlen megengedhető módja van, a példaadás.

 

 

 Tehát, keresendő olyan példa a korpuszban, amelyben a példaadás, mindenféle jelzői kiegészítés (vagy egyéb kontextusbeli hasonló kiegészítés) nélkül negatív, de legalábbis semleges.

 

 A galeri tagjai példaadóan részegeskedtek. (azaz rossz hatással voltak a társakra)

 

 El tudod ezt képzelni?

 

 

 Az eddigi hozzászólásokban pontos példáját látom (vélem látni) a tolerancia különböző fázisainak.

 

 1) Ahogy én gondolkodom valamiről/viselkedem az a jó, a másiké rossz. Amikor ezt bizonyítom, nem az igazság keresése vezérel, hanem ezen alapvetést akarom racionalizálni.

 

 2) Tudom, hogy toleránsnak illik lennem, és el kell fogadnom azt, hogy mások rosszul, jaj, bocsánat, másképp gondolkoznak/viselkednek. Próbálom nem minősíteni mások viselkedését/gondolkodását. Kínosan kerülöm a kérdéseket, amik a témát feszegetik, esetleg éppen ellenkezőleg, mindenképp az által elvárt eredményt igyekszem bizonyítani. (Nem internalizálódott tolerancia, lásd Political Correctness).

 

 3) Internalizálódott tolerancia. Merek kérdéseket feltenni, és igazi válaszokat keresek, de valóban elhiszem, hogy a másképp nem mindig ugyanaz, mint a rosszabbul, vagy a jobban, valamint, hogy tényleg több igazság lehet (matematikusok és matematika-orientált filozófusok előnyben).

 

 Nyilván minden ezek közötti átmeneteket képvisel, és nem is hiszem, hogy a 3. szint elérhető-e, ha valaki eleve nem úgy szocializálódott, és ugye erre ma még kevés az esély (én se, legfeljebb ha 5-6 éve szoktam le a nákolók minősítéséről, és ez nemigen lehet még internalizált, legfeljebb megfigyelni tudom magamat, ahogy még bennem is lappang a dolog). A példaadás --  és utána a próbálkozások ennek kimagyarázására szerintem erről szól.

 

 

Előzmény:
Kis Ádám Creative Commons License 2005-12-18 10:56:17 223

És emellett van korpusz is, amelyik kissé ellenkező következtetésekre is ad alkalmat. Nem is beszélve arról, hogy a szövegkörnyezetből nyilvánvaló volt, hogy itt abszolút értékről van szó, és nem előjelesről. Csak az nem értette, aki nem akarta.

 

Kis Ádám

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!