Keresés

Részletes keresés

fraki Creative Commons License 2005-12-16 17:14:56 219
Kedves Ádám,

Csodálkozom, hogy egy ilyen egyszerű kérdésre nem tudtál egyenesen válaszolni.

Itt egy következetesen félrehasznált szóról van szó, amelyre felfigyeltem. Kár volt kötni az ebet a karóhoz, előbb is le lehetett volna zárni. Valaki a plakátokat nem érti, valaki meg a konzekvens homályosságot. Kinek mire van füle. A "példamutatás" sajátos használatával meg az a baj, hogy kihat a mondanivalóra, logikai zavart okoz, gondolom az említett topiktárs sem statisztikai adatokkal bizonyította amit bizonyított. Ez nem lexikai opció. Az meg ne legyen mentség, hogy a környezetedben elsiklanak efölött. Meg az sem, hogy tanítasz és könyvet adsz ki. Még büszkének sem kell lenni arra. Nagy a renoméd. Hagyjuk ezt a jogom-van-ságot. Nekem meg jogom van úgy értelmezni a szavakat, ahogy kell (értsd: ahogy a forgószél diktálja). És jogom van egy egy(na jó, két)soros hozzászólással rákérdezni. Nem kellett hozzá nagy apparátus.

Nagy galibába vert téged ez az ügy. Az azóta küldött hozzászólásaid egészen a legutóbbiig egyre zűrösebbek és személyeskedőbbek (de a rejtett beismerés miatt mostmár nem fogok velük foglalkozni). Kiszállhattál volna bármikor, ignorálhattál volna, de nem vagy sunyi. Viszont önkritikus alkat sem, úgyhogy ez lett belőle.

A megsemmisítő vitastílushoz és a példamutatáshoz a továbbiakban meg tautológiás egészséget kívánok (valaki a saját hibájából sem tanul).

fraki

(Ui. Jó hír, hogy a könyvkiadói tevékenységed a leírtak alapján tényleg példás.)
A hozzászólás:
Kis Ádám Creative Commons License 2005-12-16 09:24:47 218

Kedves fraki!

 

Szerecsére nem tílthatod meg, hogy a 'példamutatás' szót ne a kifejezetten javító célzatú értelmezésében használjam. Az világos, hogy én nem is úgy használtam, egyébként ez a válaszomból is világos volt - a konnotáció érdektelen, a lényeg az, hogy a közvetlen hatás helyett ezt a közvetett megoldást gyakorlom, amely csak a megvalósulása esetén nevezhető hatásnak. Egyébként, ha megnézed az idéztem példákat a magyar történeti korpuszból, akkor láthatod, hogy igeins ott van a "példa adása" korántsem pozitív értelemben. Itt nem biggyesztésről van szó, hanem nyelvi tényekről, azaz, hogy ezek a megoldások használatban vannak.

 

Számodra homályos megjegyzésemre csak annyit szeretnék mondani, hogy ez az, amit provokációnak nevezek.  De most engedékeny hangulatban vagyok, ezért megmagyarázom neked.

 

Szoktam nyilvánosan írni, tanítok, eközben beszélni, és mint könyvkiadó, módomban áll könyvek nyelvezetére is hatni. Ennek során például, lehetőségem van arra, hogy egyfajta dötést hozzak a terminológia kérdésében: az általam kiadott könyvek szakterületén párhuzamosan él angolos terminológia és magyaros. A mi műhelyünk ezzel kapcsolatban arra ösztönzi a szerzőket és kötelezi a fordítókat, hogy - amennyiben a magyaros terminológia viszonylag elterjedt, akkor inkább azt használják, illetve, ha a terminus technicus vadonatúj, próbálkozzanak meg magyar szóval megvalósítani azt. Ezzel mindenképpen teremtünk egyfajta mintát. A terminológiahonosító tevékenységünk nem terjed ezen túl, azaz nem szerkesztjük ki például az idegenes terminológiát használókat, nem szólunk rájuk, sőt, ha az angolos terminológia legalább egyenrangúan elterjedt a magyarral, akkor legalább egyszer zárójelben azt is közöljük (ezt triviális esetekben természetesen elhagyjuk).

 

Ez több éves, sőt évtizedes következetes magatartás, ellenőrizhető. Tehát, amikor ezt a vislekedésfajtát ajánlottam, nem elméleti, szófejtési okoskodásokra készültem fel.

 

Hozzá szeretném tenni, hogy elképzelhető, hogy a 'példamutás' szó mindenképpen "ameliorativ" (egy máik topicban egy társunk bebizonyította, hogy ez az a szó, amely tagadott változatban ugyanazt jelenti, mint nem tagadottban). Mea culpa, rosszul használtam egy szót, és e hatalmas bűnöm bebizonyítására ekkor apparátust fordítottál.

 

Bemutatva ezzel, mi a nyelvművelés legnagyobb baja. Apró, és valódi félreértést nem okozó, vélt hibákon rágódik, és ezzel megsemmisíti a közlemény lényegét. És itt térek vissza a mondanivaló elejére: nekem jogom van a "'példamutatás" szót semleges értelemben használni, és tapasztalatom van arról, hogy ezt általában senki nem érti félre. Csak az, aki tendenciózusan bele akar kötni, mert nem a közlés lényegét illetően van mondanivalója, csak baszogatni szereti a másikat.  Azaz tipikus nyelvművelő.

 

Kis Ádám

 

 

Előzmény:
fraki Creative Commons License 2005-12-16 06:49:29 217
Kedves Ádám,

Rendben, elolvastam. Mindenre belőre nem tudok (és most nem is volna célszerű talán) reagálni, úgyhogy csak a legfontosabbak:

A szerencse is kaphat jelzőt ("rossz"), mégis amelioratív szó (bár történetileg nem volt az). A példaadás ráadásul nem is amelioralizálódott (nem a "példá"-ról van szó), valahogy logikailag értelmetlen nekem semlegesen (ellentétben a "szerencsé"-vel, ami a teljesen semleges "sors" szinonimája volt), az "adás" szerintem azonnal amelioralizálta. (Csodálkoznék, ha ezt valaki nyelvtörténetileg cáfolná.) Szóval negatív jelzőt minden amelioratív szóhoz lehet biggyeszteni, és akkor az negatív lesz. Ezért ezeknek épp nem fokmérője a jelzővel elláthatóság. Akkor lenne az, ha kizárólag csak jelzővel ellátva lehetne használni, mert az utalna arra, hogy nincs alapértelmezett előjele.

Hozzászólásod következő része számomra homályos:
>Ez példa, amelyet lehet követni, de el is lehet tőle térni.

Ez olyan példa, ami nekünk, a nyelvvről gondolkodók közösségének szól, vagy olyan, ami a nyelvhasználók közösségének? Az opciót melyik szinten (a 203. hozzászólás terminológiájában: meta- vagy tárgyszinten) ajánlod föl?

fraki

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!