Keresés

Részletes keresés

Kis Ádám Creative Commons License 2005-12-16 09:24:47 218

Kedves fraki!

 

Szerecsére nem tílthatod meg, hogy a 'példamutatás' szót ne a kifejezetten javító célzatú értelmezésében használjam. Az világos, hogy én nem is úgy használtam, egyébként ez a válaszomból is világos volt - a konnotáció érdektelen, a lényeg az, hogy a közvetlen hatás helyett ezt a közvetett megoldást gyakorlom, amely csak a megvalósulása esetén nevezhető hatásnak. Egyébként, ha megnézed az idéztem példákat a magyar történeti korpuszból, akkor láthatod, hogy igeins ott van a "példa adása" korántsem pozitív értelemben. Itt nem biggyesztésről van szó, hanem nyelvi tényekről, azaz, hogy ezek a megoldások használatban vannak.

 

Számodra homályos megjegyzésemre csak annyit szeretnék mondani, hogy ez az, amit provokációnak nevezek.  De most engedékeny hangulatban vagyok, ezért megmagyarázom neked.

 

Szoktam nyilvánosan írni, tanítok, eközben beszélni, és mint könyvkiadó, módomban áll könyvek nyelvezetére is hatni. Ennek során például, lehetőségem van arra, hogy egyfajta dötést hozzak a terminológia kérdésében: az általam kiadott könyvek szakterületén párhuzamosan él angolos terminológia és magyaros. A mi műhelyünk ezzel kapcsolatban arra ösztönzi a szerzőket és kötelezi a fordítókat, hogy - amennyiben a magyaros terminológia viszonylag elterjedt, akkor inkább azt használják, illetve, ha a terminus technicus vadonatúj, próbálkozzanak meg magyar szóval megvalósítani azt. Ezzel mindenképpen teremtünk egyfajta mintát. A terminológiahonosító tevékenységünk nem terjed ezen túl, azaz nem szerkesztjük ki például az idegenes terminológiát használókat, nem szólunk rájuk, sőt, ha az angolos terminológia legalább egyenrangúan elterjedt a magyarral, akkor legalább egyszer zárójelben azt is közöljük (ezt triviális esetekben természetesen elhagyjuk).

 

Ez több éves, sőt évtizedes következetes magatartás, ellenőrizhető. Tehát, amikor ezt a vislekedésfajtát ajánlottam, nem elméleti, szófejtési okoskodásokra készültem fel.

 

Hozzá szeretném tenni, hogy elképzelhető, hogy a 'példamutás' szó mindenképpen "ameliorativ" (egy máik topicban egy társunk bebizonyította, hogy ez az a szó, amely tagadott változatban ugyanazt jelenti, mint nem tagadottban). Mea culpa, rosszul használtam egy szót, és e hatalmas bűnöm bebizonyítására ekkor apparátust fordítottál.

 

Bemutatva ezzel, mi a nyelvművelés legnagyobb baja. Apró, és valódi félreértést nem okozó, vélt hibákon rágódik, és ezzel megsemmisíti a közlemény lényegét. És itt térek vissza a mondanivaló elejére: nekem jogom van a "'példamutatás" szót semleges értelemben használni, és tapasztalatom van arról, hogy ezt általában senki nem érti félre. Csak az, aki tendenciózusan bele akar kötni, mert nem a közlés lényegét illetően van mondanivalója, csak baszogatni szereti a másikat.  Azaz tipikus nyelvművelő.

 

Kis Ádám

 

 

A hozzászólás:
fraki Creative Commons License 2005-12-16 06:49:29 217
Kedves Ádám,

Rendben, elolvastam. Mindenre belőre nem tudok (és most nem is volna célszerű talán) reagálni, úgyhogy csak a legfontosabbak:

A szerencse is kaphat jelzőt ("rossz"), mégis amelioratív szó (bár történetileg nem volt az). A példaadás ráadásul nem is amelioralizálódott (nem a "példá"-ról van szó), valahogy logikailag értelmetlen nekem semlegesen (ellentétben a "szerencsé"-vel, ami a teljesen semleges "sors" szinonimája volt), az "adás" szerintem azonnal amelioralizálta. (Csodálkoznék, ha ezt valaki nyelvtörténetileg cáfolná.) Szóval negatív jelzőt minden amelioratív szóhoz lehet biggyeszteni, és akkor az negatív lesz. Ezért ezeknek épp nem fokmérője a jelzővel elláthatóság. Akkor lenne az, ha kizárólag csak jelzővel ellátva lehetne használni, mert az utalna arra, hogy nincs alapértelmezett előjele.

Hozzászólásod következő része számomra homályos:
>Ez példa, amelyet lehet követni, de el is lehet tőle térni.

Ez olyan példa, ami nekünk, a nyelvvről gondolkodók közösségének szól, vagy olyan, ami a nyelvhasználók közösségének? Az opciót melyik szinten (a 203. hozzászólás terminológiájában: meta- vagy tárgyszinten) ajánlod föl?

fraki
Előzmény:
Kis Ádám Creative Commons License 2005-12-15 18:33:26 216

Kedves fraki!

 

A példamutatás jelzőket kap a magyar közbeszédben:jó példát is lehet mutatni, meg nem jó példát is. Néhány idézet a magyar történeti korpuszból:

 

 Farizeus43ok az  ö gonos43z példa-adás43okkal, és az  Irásnak ha..

a' fejébe, és  olly gonos43z példákat mutattak néki,  hogy az a' m..

 ek ... inasoknak-is rettentö4 példát  adni: mivel ezek e'-féle alka..
 k.  A' mint ennek is szomorú  példáját Déák Iffjú, imé ezen  pa..

 

Ezek nem igazán "amelioratív" példamutatások.

 

Következésképpen nagyon szűk értelmezés, amely a "példamutatást" kizárólag pozitív konnotációval tudja elképzelni. Nem is beszélve arról, hogy abban a szövegkörnyezetben, amelyben használtam, tulajdonképpen teljesen mindegy a konnotációja. A lényeg az, hogy az akció ne terjedjen túl

A most megjelent Bevezetés a nyelvtudományban (Kálmán-Trón) a következőt írja a kérdésről:

"...a nyelvművelés és a helyesírás kérdései. Utóbbi kerrő szabványosítással foglalkozik, a neylvművelés  a "tekintélyes" központo nyelvváltozatnak (az ún. "köznyelvi normának) a szabványosításával... Ezeknek természetesen megvan a maguk helye a nyelvi kultúrában, csakúgy, mint az illemtannak a hétköznapi életünkben, de semmiképp nem tekinthetők tudományosnak, hiszen a tudomány azzal foglalkozik, ami van, nem pedig azzal, aminek "lennie kellene" (lásd Pinker A nyelvi ösztön c. könyvének "Nyelvi ítészek" c. fejezetét). Közelebbről elmondhatjuk, hogy az írásos lejegyzés szabványosítása minden társadalom természetes igénye ... , míg a "köznyelvi norma" szabványosítása inkább csak heterogén (például sok független tartomány egyesülésével létrejött társadalmakban szükséges feladat. Más történelmi helyzetekben inkább egyes beszélői rétegek, nyelvváltozatok megbélyegzése (stigmatizálása) lehet az eredménye. Persze, az embereknek spontán igényük is van arra, hogy valamiféle (tekintéllyel rendelkező) normához igazodjanak, sőt időnként a stigmatizálásra is.

 

Ehhez kapcsolódva csak ismételni tudom: az írástudóknak inkább lehetősége és nem kötelessége, hogy valamiféle viselkedési mintát adjanak. Ezt teszi pl. a fenti sorok írója is, nem azzal, amit ír, hanem ahogy. Tessék megfigyelni, hogy azok a nyelvészek is helyesen írnak, akik még a helyesírás jogosságát is elvetik. Kálmán-Trón is a magyar irodalmi nyelvi norma szerint fogalmaz, részint azért, mert ezt tanulta (ebben szocializálódott), részint azért, mert elfogadja, hogy az a közeg, amelynek tagja, ezt várja el tőle.

 

Ez példa, amelyet lehet követni, de el is lehet tőle térni. Nézetem szerint a nyelvművelő szerep eddig terjedhet. Már az sem fér bele, hogy azt mondjam, "csináljátok utánam".

 

Ettől függetlenül ez hatásos eszköz, ugyanis a normakövetés valószínűleg több ember belső igénye, mint a normaszegés. A normakövető embereknek elegendő mintát adni. De sem kitüntetéseket, sem büntetőpontokat nem kell osztogatni. Még büszkének sem kell lenni arra, hogy "én milyen szépen írok/beszélek" magyarul.

 

 

Kis Ádám

 

 

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!