Van egy kerület Budán, ahol csak olyan építész munkáját engedi át a tervtanács, aki a főépítész és annak munkatársának ismeretségi körébe tartozik. Ha halandó építész megmerészel oda tervet beadni, minimum 4-5 ször átterveztetik vele az épületet, akármilyet is ad be. Ha valamelyik ismerős ad be tervet, egyből átmegy függetlenül attól, hogy alaprajzi kialakításában használható-e az épület, illetve tervi feldolgozásában megfelel-e a minimális előírásoknak, vagy tömegalakításában eléri-e a kívánt színvonalat. Ebbe a kerületben eddig, (mivel a régi szabályozás szerint a tervtanács csak nevéhez híven tanácsolhatott és nem utasíthatott) ha az építész nem tartotta be a tanács javaslatait, és így adott be tervet, megindokolva a javaslatok elutasítását, miután az elsődleges hatóság elutasította a tervet törvényi hivatkozás nélkül, másodfokon meg lehetett nyerni az ügyet a közighivatalnál. A kerületi főépítész eddig itt azt csinálta, hogyha valaki meg merte ezt tenni, polgári peres eljárásban megfellebbezte a másodfok döntését és évekig elhúzta a jogerőre emelkedést. Ezzel ugyan nem nyert a bíróságon, csak elrettentette a megrendelőket, hogy inkább olyan építészeket válasszanak a tervezésre, aki az ő ismeretségi körébe tartozik.
Egyik ismerősöm négy évig járkált egy sima tetőtérbeépítéssel ennek a kerületnek a tervzsűriére, amíg megunta a dolgot, megbízott egy olyan építészt, aki a főépítész ismerőse. Ez a tervező csinált egy olyan épületet ami alaprajzilag nem egyezik a metszeteivel, fölösleges bevilágíthatatlan belső terek vannak az épületben és véleményem szerint a homlokzata is gyermekded, de az esztétika sajnos nem matematikai fogalmakon alapszik, így ami nekem tetszik, nem biztos hogy másnak is és fordítva is igaz. |