Hát igen, az élet nem igazságosságról szól:)
Amit leírtál egy tipikus felháborító, az ember igazságérzetét (és talán nemzeti önérzetét is) megborzoló eset, mindenesetre az érzelmeket mélyen felborzoló.
De ennek az egésznek még van egy másik, talán jogilag alátámaszthatóbb, oldala is.
Nekem a nagyszüleim, apai ágon még osztrák-magyar birodalom polgáraiként születtek, tehát állampolgárok voltak (anyai ágon már 1921 után születtek a nagyszülők).
Annak a nagy társadalomnak voltak részei, melynek gazdasági, politikai és adminisztratív központja Budapest volt, a magyar királyság fővárosa, az osztrák-magyar monarchia szerves részeként. Mint tudjuk, a kiegyezés után a magyar királyság bizonyos privilégiumokat tudhatott magáénak, Bécs a katonai, külpolitikai illetve részben gazdasági ügyekben volt csak illetékes. Tehát adójukkal ezt a rendszert/társadalmat tartották fent, fejlesztették, és sok más határon innen illetve túli emberekhez hasonlóan az Anyaország virágzásához (vagy hervadásához?) járultak hozzá.
A Trianoni szerződés életbe lépése után, akaratuktól függetlenül, egy másik ország polgárai lettek. Régi papírjaikat, akiknek volt ilyen, az új rendszer előszeretettel begyűjtötte és megsemmisítette (családomban az egyetlen fennmaradt okirat egy dédnagyapám által kapott "Királyi Erdész" cím). Hivatalosan ugyan sohasem mondtak le a magyar állampolgárságról (és az ezzel járó privilégiumok illetve kötelezettségekről), de a történelem sajnos lassan elfelejtette a társadalommal a történteket.
Nem tudom az állam, mint társadalmi szervezet, pontos meghatározását, de, ha jól emlékszem valami olyasmiről szól, hogy képviseli és megvédi a társadalom tagjainak érdekeit, azok biztonságáról gondoskodik, illetve törvényekkel szabályozza annak rendjét.
Én úgy érzem, hogy azok az emberek, akik Trianon után leszakadtak ugyanúgy részei voltak ennek a társadalomnak, tehát az semmiféleképp nem elfogadható, hogy az Állam „lemondjon” róluk, mint tudjuk az állampolgárság nem egy visszavonható státusz… Az, hogy Magyarország ma ott van ahol van (hogy ez most jó vagy sem ne firtassuk:), nem csak annak a 10 millió ember nagyszüleinek köszönhető akik most itt élnek, hanem annak a másik 4-5 millióénak is akik nem…
Ezért ne mondja nekem senki, hogy ez pénzről szól, mert nem, ez nem az! Nem (csak) azért akar „hirtelen” „mindenki” Magyarországra költözni, mert itt jobb az élet. Nem az anyagiak vonzottak 6számjegyű embertömeget az „István a király” előadásra sem… És nem azért van eladásilag listaélen a Mol a magyarlakta területeken, mert kedvezményesen adná az üzemanyagot…
Hanem mert MAGYAR
Ennyi…
Nem tudom más miért jött ide, engem egy alapvető vágy, igény hajtott, hogy „fajtám” közt élhessek, ne legyek nyelvi vagy társadalmi kényszerhelyzetbe. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy itt nem élek jobban, mint ahogy otthon élnék, de ugyanakkor diplomázás után három opcióm volt, Tel Aviv, Vancouver és Magyarország… úgy érzem, ha tényleg az anyagiak hajtottak volna akkor nem itt lennék.
Összefoglalva úgy érzem, hogy a Magyar Állam jön még nekünk egy bocsánatkéréssel, illetve egy státusz tisztázással, nem arról kellene beszélni, hogy mit szeretnének nekünk megadni, hanem arról hogy mi jár nekünk… tisztelet, megbecsülés és nemzeten belüli egyenrangúság elsősorban, nem segélyek, nem részvét nem együttérzés…
|