|
|
|
|
 |
Első Polgár
 2005-11-27 15:54:11
|
17
|
Egyes nyelvjárások között annyi a távolság, mint némely 2 indogermán nyelv között.
Én ezt nem hiszem, központi TV van, egy nyelvet beszélnek. Szingapúri kínai ismerőseim minden további nélkül elbeszélgettek Jangxi-i (valahol Kína közepén van) ismerősömmel. Azt hiszem csak két fő változat van, az alapnyelv és a kantoni. A szingapuriak a kantonit beszélik. Ezenkivül van sok apró kisebbség is, persze. |
|
|
|
petey t
2005-11-27 00:34:12
|
11
|
"Mások a mérettartományok, vagy mi."
Persze. De ha jobban megnézed, mondjuk Tibetet csak két alkalommal tudták elfoglalni: egy rövid időre a Tang-korszakban, valamikor a VIII. század táján, valamint 1950-ben.
Más hódításaik nem nagyon voltak. Az északi nomádok területeire időnként be-becsaptak ugyan, a 'virágzó korszakokban' elkövetett mongóliai, koreai és indokínai hódításokat viszont hamar fel kellett adni. A tengeri expanzió a XV. században, a Ming-korszakban volt igazán jelentős, főleg az indonéz szigetvilág irányában, de jobbára ez is tiszavirág-életű volt.
"Egyes nyelvjárások között annyi a távolság, mint némely 2 indogermán nyelv között."
Körülbelül. Ennek pedig politikai vetülete is volt akkor, amikor a tartományok, fejedelemségek állandóan egymástól elszakadva próbáltak meg túlélni egy-egy nehezebb korszakot. Az idegen hódítások és a népességet ért katasztrófák mellett ez is hozzátartozik a 'belső harcok' történetéhez.
|
|
A hozzászólás:
 |
|
rev251
2005-11-27 00:14:55
|
9
|
Ami Kínának belső küzdelem, az bármelyik európai országnak a hódítás netovábbja.
És még Oroszországank sem kevés. Szóval sajnálom szegény Kínát, hogy az 1. 4000 évben nem tudott hódítani
Mások a mérettartományok, vagy mi.
Komolyra fordítva a szót: fenn lehet tartani ennél nagyobb országot?
(Azt mondják, hogy) a kínai nyelv egysége inkább politikai deklaráció, mint nyelvi tény; Egyes nyelvjárások között annyi a távolság, mint némely 2 indogermán nyelv között. Hozzáteszem, hogy nem tudok kínaiul |
|
Előzmény:
|
|
petey t
2005-11-27 00:06:05
|
8
|
"Hasonló cinikussággal mondhatnánk: a japánoknak bezzeg ez nem okozott volna gondot, még van szamuráj kard ..."
Nem is én találtam ki, valamelyik morbidhumor-rajongó sütötte el...
Egyébként a kínai háborúk különös kegyetlensége a több évezredes múlt örökségének számít. Az ország történelme nagyjából arról szólt, hogy a nagy nehézségekkel felépített civilizációt és kultúrát az észak felől támadó hszing-nu, kitaj, dszürcsi, mongol vagy mandzsu törzsek nomádjai egy-egy nagyobb éhínség vagy árvíz kíséretében rendszerint földig rombolták. A 'virágzó korszakot' az események ciklikus körforgásaként mindig egy 'háborús korszak' követte.
Kínánál épp ez a belső küszködés eredményezte, hogy az ország soha nem tudott igazán expanzív politikát folytatni. Mára úgy látszik, a történelem befejeződésének fukuyamai jóslata arrafelé is kezd beteljesítődni. Lesz még egy csendes politikai rendszerváltás, majd le lehet húzni a rolót.
Vagy lehet, hogy mégsem. Lehet, hogy a nagy hódításoknak jó négyezer év után most jött el igazán az ideje. Majd meglátjuk. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
