"Hm, és Mo-on hol generált fejlődést a nemesség?
Hol forgatták vissza a tőkét a gazdaságba? SEHOL!
Ehhez a magyar nemesnek az angol genty-vé kellett volna válnia - ami meg is történt, de csak 1867 UTÁN, de felemás eredménnyel -, és engedni a polgárság és a parasztság tőkefelhalmozását."
Van benne valami. Node... Nem vagyok benne biztos, hogy a százötven évig harci zónaként szolgáló terület termelt e egyáltalán ki magából számottevő tőkemennyiséget a XVIII. században. Addig a fejlődést az egyszerű kézimunka meg
az állami adóforintok biztosították. Jellemző, hogy a nyugatról érkezett, az ottani mentalitást meg a jobb szerszámaikat magukkal hozó sváb telepesek pár év adómentes időszak után aránylag zökkenőmentesen be tudtak illeszkedni a magyar rendi társadalomba.
A XIX. században aztán a mezőgazdasági konjunktúra áldásai után beindulhatott az a folyamat, amit 'polgárosodásnak' nevezett el a jól értesült utókor. Ez a időszak volt a "politikai jogok átadásának" és a "parasztság-polgárság tőkefelhalmozásának" a kora.
"Ezzel szemben nálunk a kereskedéssel foglalkozó kisnemesi rétegnek csak egy célja volt - megszedni magát, főnemesi cimet venni, hozzá nagy földbirtokkal."
Vállalkozó fő-és középnemesség már a 'feudális' rendszer kezdetén is létezett. Ennek ellenére szvsz a jobbágytartás éppúgy nem kedvezett az előrelépésnek, mint jóval később, a XX. században a TSZ- világ. A gazdaság fejlődése során ezért is tűnt el végleg a történelem süllyesztőjében...
"Az exportra kijárató mg-i termelés - helyi feldolgozóipar hiján, az ország kirablása. Lásd, Venezuela, Nigéria hatalmas olajkincsét feldolgozóipar hiján kiviszik, alig jut vissza vmi az országokba."
A magyar élelmiszeripar legkésőbb a XIX. században világszínvonalon működött, előtte meg nem nagyon foglalkoztak helyben a feldolgozással. Az ipar pedig nem volt valami acélos a szatmári béke után. Erről nem a magyar nemesség, még csak nem is a Habsburgok tehettek, hanem az a valami, amit erősen elnagyolva és eltúlozva 'kontinentális munkamegosztásnak' neveznek az okos emberek.
"A Habsburgok szemében, az elavult rendi kiváltságokhoz ragaszkodó, többször felkelést kirobbantó, törökkel még a 18. sz közepém is kokketálló magyar nemesség - nos igen, MEGBIZHATATLAN volt. A nemesség ilyetén viselkedése pedig negativan befolyásolta az egész nemzet megitélését is."
Százötven évente egy-két szabadságharcot még csak el lehetett volna nézni. Egy fityiszt érdemeltek ezek, nem vitam et sanguinem-et...
"Hm.. pl. Szapolyaiék, Bocskai és Bethlen, akik Erdélyt jól kormányozták, de milyen áron - a török szövetségeseiként segédcsapatok voltak a királyi Mo. területén"
Bocskairól eszembe jut, hol lenne ma a történeti emlékezetben, ha hagyja magát kicsináltatni Rudolf császár pénzsóvár, birtokára szemet vető bandájával. A nagyvezír koronáját és a Habsburgok Duna-völgyéből történő kiszorítását mégsem fogadta el. Nagyon is jól tudta, mit tesz... Bethlennel szinte hajszálpontosan ugyanez történt meg, 1620-ban. Még a mereven Habsburg-párti Pázmány is arra intette, hogy ne próbáljon meg szakítani a törökökkel.
"1. nemesi adómentesség megszűntetése
2. jobbágyság eltörlése
3. ősiség eltörlése
4. modern közigazgatás
5. polgári viszonyok
6. egyházak szekularizációja
Ha ezt végigmnézed, ezek mind modernizációs alapelvek, a tőke és a személyes vállalkozások szabadságának alapelvei"
Továbbá éppen ezeket próbálták/sikerült kiharcolni 1848-ban. Nem a császári udvar, hanem a vármegyékben működő fő - és köznemesség értelmesebbik része kezdeményezte őket. Habsburgék végső soron ennek (is) hadat üzentek Jellasics bán hatásos közreműködésével...
"A jobbágyság eltörlése és a polgári viszonyok, közigazgatás azért kellett, hogy egy paraszt elvileg ugyanazon biróság elé állhasson, mint az ura, per esetében, hogy a paraszt ne másodrendű lény legyen a saját hazájában, hogy a vármegyei közigazgatás képviselői, mind nemesek, ne obstrukciózhassák meg a reformokat"
Nagyjából ennek a folyamatnak volt az első állomása az úrbéri rendelet. II. József rendeletei pedig előremutatóak voltak, még ha ő maga ismerte be a bevezetésük kudarcát a halálos ágyán.
Szvsz egy könnyen önfelszámolást is végrehajtható 'nemesi köztársaság' helyett előnyösebb volt a központi helyről érkező kontroll. Viszont érdekvédelem tárgykörben (adó- és újoncmegajánlás, stb.) a rendi országgyűlés meglétéből az ország nem kis hasznot húzhatott. Ezért volt viszonylag ideális az az állapot, ami a szatmári béke után létrejött. Többnyire így gondolták ezt az akkori emberek is... | 
