Keresés

Részletes keresés

Speedsta Creative Commons License 2006-05-05 23:41:29 400

Én is azzal értek egyet, hogy utólag szabad csak adni, ha már mindenképpen akar adni valaki hálapénzt a dokinak.

 

Látom, hogy mennyire hajszoltak és leterheltek az egészségügyben dolgozók.

Tudom mennyire baromira nem fizetik meg az orvosokat.

 

Én ezért úgy döntöttem, hogy adok hálapénzt a dokinak és adtam is.

Szerintem a pénzemmel azt kezdek amit akarok. Most akkor törvényt sértettem?

 

 

Ezt szerintem teljes mértékben rá kell bízni a páciensre. Ha akar ad, ha nem akar nem ad. Szerintem a lelkiismereti szabadságba ez is beletartozik.

(és szerintem egyáltalán nem valami szolgáltatásért ad pénzt a páciens, hanem ajándékba, aki nem pénzt az valami mást ad)

 

Ellenben az a hozzáállás nem tetszik nagyon, ha ezt elvárja valaki. A hálapénz szerintem semmiképp nem elvárható. Azt sem lehet, hogy aszerint álljon valaki hozzá a beteghez és totál erre utazzon. Ha hátrány éri a beteget azért mert nem ad azt nem szabad hagyni.

 

Ez szerintem egy olyan szakma ahol ezt el kell fogadni, ha a páciens adni akar akkor adni fog és kész ezt sehogy sem lehet megakadályozni. A doki meg eldönti, hogy visszautasítja-e vagy sem. Ha valami nyomorult állapotból megszabadul az ember szerintem természetes, hogy hálás.

 

Nekem speciel érvágás volt de a doki ha pl. egy magánklinikán csinálta volna csak azért minimum sokszorosába került volna. Ahhoz amit keres ez semmiség. És szép munkát végzett. És végeznek rengetegszer. 

 

Persze tudom, van hogy hibáznak. Az viszont megfizethetetlen kár a betegnek.

Ijesztő is amikor aláiratják az emberrel a papírokat mely szerint még ha meghalok is arról is én tehetek... Kis túlzással. De tudom kevés az orvos, kevés az ápoló, nővér...

 

És mindig óriási felelősség.


Akárcsak a nővérek vagy a többi egészségügyi dolgozó. Óriási felelősség és csak azt mondhatom, hogy le a kalappal!

 

És adtam valami apróságot azoknak a nővéreknek akik lelkiismeretesen elláttak még akkor is, ha egymaga volt az egész osztályra.

 

Az ember kicsit átértékeli a dolgokat amikor döglődik az ágyon és másokra van utalva.

 

Nekem ez a véleményem.

Józanul kell megítélni, és a ló egyik oldalára sem átesni.

Törölt nick Creative Commons License 2005-11-21 08:52:42 397

Szerintem nem számít vesztegetésnek az, amire rá van kényszerítve az ember, és amiből semmilyen anyagi haszna nem származik. Egyszerüen arról van szó, hogy MEGFELELŐ egészségügyi szolgáltatásra, gondoskodásra szüksége van a betegnek, ugyanúgy mint a levegőre, nem opcionális. Sajnos a MEGFELELŐ szolgáltatást ma nem alanyi jogon adják, hanem súlyos pénzekért. Kialakulóban a korházi tarifarendszer, minden "tételnek" megvan a maga ára. Az elhivatottságot, ami régen jellemezte az egészségügyet, ma az anyagiakkal kell motiválni. Nem kötelező előre fizetni, csak éppen ebben az esetben nem lesz aki MEGFELELŐEN foglalkozzon a beteggel.

A hozzászólás:
afintha Creative Commons License 2005-11-20 20:10:33 396
Orulok, hogy latod, hogy a jelenlegi rendszernek egyedul a PACIENS latja karat. Csak aki a rendszek kozelebe kerul, az tudhatja, hogy 2 tipusu "halapenz" letezik M.o-on.

1. Az utolag adott penz koszonetkent
2. Az elore adott penz, minteg joindulat vagy szolgaltatasvasarlas.

A 2. penz az veszetegetesnek szamithat, es emiatt buntetheto.

Esetedben ezek szerint ez utobbirol van szo.
Előzmény:
Törölt nick Creative Commons License 2005-11-20 09:36:06 395

Sziasztok!

 

Én mindmáig, csak tisztes távolról szemléltem az egészségügyet,  csak hallomásból ismertem a viszonyokat, és a hálapénz fogalmát, amiről mindig úgy vélekedtem, hogy ugyanaz lehet a rendeltetése, mint más területen a borravalónak. Ha úgyérezzük, hogy az orvos mindent megtett, a végén mintegy jutalomként, megháláljuk. 1 hete azonban fény derült édesapám nagyon súlyos betegségre, amivel rögtön korházba került, ez alatt az egy hét alatt, azt hiszem teljes képet kaptam, mi hogy működik az egészségügyben, és nagyon elkeserít a hozzá(nem)állás amit tapasztaltam. Próbálom megérteni, hogy az egészségügyiek is csak emberek, értem azt is, hogy nem csak az apám az egyetlen beteg, akire figyelni kell. Csökkent létszámmal, kevés pénzért dolgozni nem egy álom, nem egy hálás feladat (igaz magyarországon a politikai vonalon kivül, nem nagyon tudok olyan területet mondani amiből tisztesen megél az ember), de ennek miért a betegeknek -akiknek amúgy is van bőven bajuk- kell látniuk a kárát? Azt tapasztaltam, hogy addig gyakorlatilag ! semmi ! nem intéződik el magától, amíg egy kis "intézkedés-serkentőt" nem csúsztat oda az ember. Kizárólag erre tapasztalható némi aktivitás. Természetesen olyan dolgozóval nem találkoztam, aki visszautasította volna. Legyen az a betegszállító, nővér vagy orvos. Ami mégrosszabb, hogy az "intézkedés-serkentő" hatása rögtön elmúlik amint látókörön kívül kerülnek a hozzátartozók. Másnap látogatóba menve, ugyanazt az érdektelenséget tapasztalja az ember. A reggeli, az ebéd, a gyógyszerek ugyanott sorakoznak érintetlenül az asztalon, senki nem foglalkozott azzal, bevette-e a beteg, eszik-e, él-e egyáltalán. Tegnap még a kiírt infúziót is elfelejtették bekötni, külön kellett szólni érte, bele se merek gondolni mi történik azzal akihez nem/ritkán járnak a hozzátartozók. Azt hiszem eljutottunk oda, hogy az opcionális hálapénznek nevezett valami, lassan inkább kötelező rendszeresen (előre)fizetendő zsold. Enélkül egyszerüen semmi nem működik, semmi nem intéződik el. Gyógyszerárak, korházban fizetendő horrorisztikus parkolópénzek külön misét érdemelnek. Ha egy hozzátartozónk egészségéről van szó, semmi sem drága, bármit megad az ember a gyógyulásért, amit csak meg bír fizetni, de ugyanakkor mégis felháborító hogy ezt mennyien ki is használják. Lehet apám miatti elkeseredettségem miatt írom ezt, de 1 hét eltelte után, már nem vagyok biztos benne, hogy a korházi környezet jót tesz az egészségnek. Az egész egy húsdaráló amit pénzzel hajtanak. Nővérem aki egy évtizede még egészségügyis volt, kicsit megértőbb nálam, de még neki is sok ez.

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!