|
|
 |
Teresa7
 2005-11-24 10:03:50
|
261
|
Köszönöm, hogy írtál a versenyről. S örülök, hogy ismét csodálatos, feledhetetlen élményben volt részed. A versszerető embereknek sokat ad Radnóti költészete, szelleme.
S annak is nagyon kell örülni, hogy "osztálynyi" Illéske van közöttünk, s reméljük, egyre több lesz..:-) |
|
|
|
Kannus
2005-11-19 21:39:42
|
260
|
Kedves tőled Illéske, hogy ezt a kis beszámolót elhoztad ebbe a topikba is.
Radnóti Miklós valóban az egyik legnagyobb költőnk volt, szomorú, hogy olyan korán és olyan körülmények között végezte be földi pályafutását. Nagyon szép és megható lehetett a megemlékezésetek.
TÖREDÉK
Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, -
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.
Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, -
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.
Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő írigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra -
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
1944. május 19.
|
|
A hozzászólás:
 |
|
Illéske
2005-11-19 20:42:59
|
258
|
A múlt hét végén lezajlott a Radnóti Miklós Regionális Nemzetközi
A "Radnóti" ismét csodálatos volt! Magas színvonalú, humánus, gördülékeny szervezés; megfoghatatlan "osztálytalálkozós" hangulat;...
Örültünk egymásnak ismerve-ismeretlenül, a szebbnél szebb művek úgy keringtek körülöttünk, mintha a költészet ősfája ontaná késő ősszel színesebbnél színesebb versfaleveleit...
Mennyi különböző habitus, mennyi határainkon innen és azon túl élő ember találkozott, és mégis mindannyian rokonlelkek voltunk!
A verseny feszültségét hamar elnyomta a műélvezet gyönyöre, a versenyzők felkészülten, alázattal, csillogó szemmel verseltek.
A koszorúzáskor csöndesen ballagtunk helyszínről helyszínre, megtisztelve éreztük magunkat, hogy sokadmagunkkal ott lehettünk, fejet hajthattunk, megemlékezhettünk…
Igen. A „Radnóti” ismét magával ragadott! És egy biztos: a költő szelleme mindvégig közöttünk volt!
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
