Keresés

Valószínűleg a jó színházról nem ugyanazok a képzeteink, de attól te még élvezhetted az előadást. Én továbbra is úgy gondolom, hogy nem maradtam le semmi pompás élményről, hogy eljöttem az első felvonás után.

Viszont az épület jól néz ki, szeretem az ilyen arannyal leöntött csillogó-villogó színházakat. Nem is igen illik ide az avantgard...

Sajnos a német színház nem jött össze, mert az őszi fesztivál részeként nem lehetett ingyért bemenni. A Katonában meg elmaradt a Matti úr (Vagy Patti úr?), helyette egy übergagyinak az első felvonását sikerült látnom a Vígszínházban.

Össztánc  (Írta: Békés Pál, rendezte: Marton László)

Azzal kezdem, hogy Békés Pálnak be kellene iratkozni egy drámaírói kurzusra, vagy legalább az első órájára bemenni, amikor is kiderül, hogy a drámában konfliktus, feszültség - horribile dictu! - cselekmény van. Ugyanis az Össztánc mindezeknek híján volt.

Egy csomó színész, akik nem feltétlenül tudnak táncolni, esetleg még egyszerű keringőlépéseket sem, a rendezés szerint táncban hivatott bemutatni Magyarország legújabbkori történelmének fejezeteit. Szellemtelen, közhelyes megoldások sorakoztak egymás után, a színészek láthatólag kedvetlenül, elveszetten, igazi feladat híján tangliztak a színpadon. A kezdésnél még Igó Éva próbálkozott egy karakterrel, aztán mindenki színtelen lett.

Egészen elkedvetlenedtem ilyen színvonaltalanság láttán, és futólépésben menekültem az első felvonás után.