Na, mielőtt megint le túlérzékenyezel kedvec cián: nem maradt el, és még meg is néztem, fura volt úgy a színházhoz menni, hogy egy nyavalyás cetli sem röhögött arcon, hogy mennyé haza.
Nna. Miután magunkhoz tértünk egy gyenge szívroham után, amit az értelmetlenül ordító zene okozott, kiviláglott a korcsma.
És most nem is mesélem tovább, mert tekintettel vagyok.
Annyit mondanék csak leendő kísérőmnek, hogy esettanulmány a közönség:
1. Ha elalszik a villany feltétlenül tapsolni kell. Nem azért alszik el, mert gyorsan átrendezik a színpadot, hanem, hogy tapsoljál. Muszáj. Tökmindegy, mi van.
2. Az általad már emlegetett jelenséget most és is szomorúan tapasztaltam: ez a darab sem igazán a szereplőit, mint inkább "minket" figurázott ki..de nagyon és rengeteget röhögtek. Nagyon sok volt a fiatal, akik a bazmeg szó hallatán 5 perces röhögésorkánban törtek ki, mert az annyira vicces, és persze ez a darab fő mondanivalója.
A mellettem ülő legény konkrétan asz első basszameg után a tédrét csapkodva megjegyezte, hogy "Hú, ez kurva jó lesz!"
Az biztos. | 
