Úgy tűnik Magyarországon is végbement az a folyamat, amit David Riesman "A magányos tömeg" című méltán nevezetes könyvében népesedési "S" görbeként említ, amely egy felfutását jelenti a népességnek, ami aztán megáll. Ezt a jelenséget jól leírható szociális magatartás is kíséri - erről szól Riesman könyve (USA, 1950!)
Könnyebben hozzáférhető egy rövid hazai tanulmány, amely a más írásaiból is nagyon korrektnek ismert Kamarás István szociológustól származik, és bár cím szerint a terhességmegszakítás a témája, de általánosabb meglátásokat is tartalmaz.
http://www.tarki.hu/adatbank-h/nok/szerepvalt/Kamaras-99.html
Az tény, hogy egy felfutást követően az 70-es évektől kezdve, az abortuszok száma trendszerűen csökkent Magyarországon, és a születésszabályozás eszköze a fogamzásgátlás lett. A "természetes szaporodás"-ra vetítve már az elvileg bekövetkező szülések 68%-a fogamzásgátlás miatt nem valósult meg 1998-ban, míg az abortuszok miatt csak 12%. (a tanulmány 1999-es .. lásd 1. táblázat)
Ami számomra egy kulcsmondat a tanulmányban:
"Szükséges ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a születéskorlátozás nem oka a termékenység csökkenésének, hanem eszköze a nem kívánt terhesség megakadályozásának, amellyel fokozódó mértékben élnek az emberek. Előtérbe került a családtervezés, amely nemcsak a gyermekszám meghatározására, hanem a kívánt gyermekeknek a tervezett időben történő megszületése is irányul. A terhességek művi megszakítása káros és nem kívánatos eszköze a családtervezésnek, amelynek szerepe, ha még nem is kellő mértékben, de fokozatosan visszaszorul" |