Kedves Halfsinger!
Érdekes ez az 1789-es dátum. Bevallom, én is jobban vonzódom az ókorhoz, középkorhoz, amikor a történelmet vizsgálgatom, de bármennyire nem szeretem a modern világot (vagyis annak rossz oldalait), úgy látom, fontos dolog kezdődött akkor. Sajnos ma sem lehet azt megértetni sokakkal, hogy a mai bajok az akkori vakvágányok (szörnyűségek?) miatt léteznek.
Nem akartam azt a benyomást kelteni, hogy én szeretném a nemességet. Ha a "700 ezer" nemes országára gondolunk (vagy csak 70 ezer? nem emlékszem már), hány olyan ember volt köztük, akikről tanulunk az iskolában? 100? Mit csinált a többi?
Csak arra gondoltam, hogy ha a nemesek előjogait elveszik, sőt, ha a "hétszilvafás" nemességet egy tollvonással "átsorolják" polgárnak, vagy "szabad parasztnak", ahogy tervezték, a nemzetiségek nagy aránya miatt a vegyes nemzetiségű vidékeken könnyebb lett volna a németesítés. Talán az oláhok is ennek köszönhetik létüket? A folyamat nyilván bonylultabb annál, hogy néhány tényezőre egyszerűsítsem. A magyarság nyilván nem halt volna ki, de az össznépesség arányában maximum a románság nagyságát érte volna el. Ez pedig nagyon kevés, nem lett volna elég ahhoz, hogy az egyharmad magyar-kétharmad nem magyar arány megforduljon 51 % magyar - 49% nem magyarra. A jobbágyság nyelvmegőrző ereje akkor - azt hiszem - kisebb volt, mint azoknál az embereknél, akik már a 48-as múlt, vagy a Millinium, illetve a közoktatás fejlesztése után több évtizeddel szakadtak idegen országba. S ráadásul akkor még ott is léteztek összefüggő magyar nyelvterületek. A nemzetiségi térképek például azért nem igazán szemléletesek, mert nem jelölik (vagy legalábbis gyakran nem jelölik) a népesség arányt számokban. Arra gondolok, hogy Erdélyben nagy "kék foltok" vannak, amik a román betelepülést jelentik, és kis "piros pontok", amik összefüggő magyarságot jeleznek. Ám ezek a kis piros pontok városok voltak, ahol konkrét számokban sokkal több magyar élt, mint ahány román a nagy kék foltokon, amik többnyire gyéren lakott hegyek voltak. Jó, összességében nyilván nagy volt a román betelepedés, de nem ekkora.
A jobbágyság szegénysége - anélkül, hogy az elavult és sokhelyen embertelen földesúri viszonyokat menteni akarnám - nem csak a nemesség, vagy az egyházak kapzsisága miatt alakult ki. Egyrészt egy olyan nagyhatalom részei voltunk, amelynek mi csak "puffer zónát" jelentettünk a keleti "bizonytalanság" ellen. A másik, és szerintem fontosabb ok, hogy Magyarország minden gazdasági jelentőségét elvesztette. Az európai gazdaság termelő gazdaságból háromszáz év alatt pénzgazdasággá alakult, amikor a "kereslet-kínálat" viszonyát egyre erősebben a pénz uralta. Ebből mi csak elvétve tudtuk kivenni a részünket, akkor is előnytelen feltételek mellett. Az a kétszázéves lemaradás, ami a társadalom szerkezetében a török hódoltság utánra felhalmozódott, a XVIII. században begyűjtött még 300 évet, teljesen megváltozott gazdasági környezetben. Csoda, hogy a 49-es vereség után az ország úgy tudott talpraállni, hogy sok szempontból ma is azokat a tartalékokat használjuk. (A nemzeti öntudatra, a tudás megbecsülésére, a haladás igenlésére gondolok, amelyek talán pont azokban vannak meg ma a legjobban, akik nem hirdetnek nagy jelszavakat.)
Na de megint sok fölösleges dolgot írtam. Üdvözlettel
Katona László |
