Keresés

Részletes keresés

iglice Creative Commons License 2005-11-12 17:13:57 697

Eddig törtem a fejem, lapoztam a könyveket, kutattam a neten, hogy valami frappánsat írjak neked,  mert saját kútfőből csupa pimaszság és kötözködés jutott eszembe, azt meg egyáltalán nem érdemelnéd ki. Semmi jót nem találtam. Ezért aztán csak azt írom, hogyha kimerölőben van az önkritikád, nevelj gyorsan gyereket.

 

És bocsáss meg az ellened vétkezőknek..:-))

A hozzászólás:
jedi1 Creative Commons License 2005-11-12 16:46:09 690

Vesszek meg ha értem, hogy sikerült erre a következtetésre rájönni, de sebaj.

Nem önigazolásként, de elmondhatom hogy általában szoktam tudni hogy hol van az a határ, ameddig elmegyek, és amit már nem akarok átlépni, és ez most is pont így történt.

 

Vegyük úgy hogy az embereket egy tízes skálán osztályozom, ahol az 1 az a mocskos kis féreg, a 10 meg a barát. Morsels egy példám miatt tett egy megjegyzést, és úgy véltem, annyit megérdemel hogy tudja, ő semmiképpen nem az egyes kategória, bár nem is a 10, viszont hogy pontosan mennyi, az kizárólag az én dolgom. Szerintem ennyi a történet, de érdekes látni miket látnak bele mások.:-)

Előzmény:
iglice Creative Commons License 2005-11-12 16:37:13 685

Nos, amikor az ember indirekt módon (gondolataival, tetteivel) nem tudja elismerésre, egyetértésre ösztökélni partnereit, akkor kézenfekvő megoldásként megmondja, mire kellett volna rájönnie a többieknek. És hogy nem jöttek eddig rá, csupán a hézagos összefüggés-látásuknak köszönhető. Ez az önigazolás pszichológiája.

 

"Merem hinni hogy én jóval reálisabban értékelem az embereket, mint ahogy azt ti gondoljátok, de persze erről nincs pontos képetek, és mivel nem vagyunk olyan viszonyban, ez nekem így megfelel."

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!