Keresés

Részletes keresés

jedi1 Creative Commons License 2005-11-12 16:46:09 690

Vesszek meg ha értem, hogy sikerült erre a következtetésre rájönni, de sebaj.

Nem önigazolásként, de elmondhatom hogy általában szoktam tudni hogy hol van az a határ, ameddig elmegyek, és amit már nem akarok átlépni, és ez most is pont így történt.

 

Vegyük úgy hogy az embereket egy tízes skálán osztályozom, ahol az 1 az a mocskos kis féreg, a 10 meg a barát. Morsels egy példám miatt tett egy megjegyzést, és úgy véltem, annyit megérdemel hogy tudja, ő semmiképpen nem az egyes kategória, bár nem is a 10, viszont hogy pontosan mennyi, az kizárólag az én dolgom. Szerintem ennyi a történet, de érdekes látni miket látnak bele mások.:-)

A hozzászólás:
iglice Creative Commons License 2005-11-12 16:37:13 685

Nos, amikor az ember indirekt módon (gondolataival, tetteivel) nem tudja elismerésre, egyetértésre ösztökélni partnereit, akkor kézenfekvő megoldásként megmondja, mire kellett volna rájönnie a többieknek. És hogy nem jöttek eddig rá, csupán a hézagos összefüggés-látásuknak köszönhető. Ez az önigazolás pszichológiája.

 

"Merem hinni hogy én jóval reálisabban értékelem az embereket, mint ahogy azt ti gondoljátok, de persze erről nincs pontos képetek, és mivel nem vagyunk olyan viszonyban, ez nekem így megfelel."

 

Előzmény:
jedi1 Creative Commons License 2005-11-12 16:20:56 684

Nem tudom még hol akarhatnám, ezért még csak nem bújunk ágyba!:-)

 

na most pedig jöhet valami komolyabb érv, és nem olyan szőkenős hogy "csak!".:-)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!