Persze, mert ezt terjesztették el róla a halála utáni perben. Ferdinánd meg sem próbálta cáfolni, hogy ő ölette meg Fráter Györgyöt, ehelyett azt bizonygatta a pápai ítélőszéknek, hogy Martinuzzi a pogányok cinkosa és a kereszténység árulója volt. A trükk végül bejött, a gyilkosokat felmentették, az utókorra pedig csak egy torz jellemkép maradt.
Fráter György valóban ambíciózus ember volt, de egyben felelősségteljesen gondolkodó politikus is. Buda elfoglalása után nyilván számot vetett a felelőséggel, mint a váradi béke teő alá hozója. Ezután komolyan tartott attól, hogy a szultán hamarosan Erdélyt is be fogja kebelezni, ezért fű alatt éveken át a Habsburgok felé tájékozódott. Ennek érdekében még egykori ura feleségét és fiát is hajlandó volt beáldozni, csak hogy a gondjára bízott tartomány megmeneküljön a törököktől.
1551-ben aztán a saját szemével kellett látnia, mennyit is ért akkortájt a Habsburgok segítsége. Castaldo vezetésével pár ezer szedett-vedett zsoldos érkezett az országba, akikre csak alacsony oddszot lehetett volna tenni a törökökkel szembeni harc előtt. Hagyta elmenekülni a lippai török várparancsnokot, mert tudta, hogy a következő évben a törökök bosszúját csak nehezen kerülheti ki. Ezt végül már nem érte meg, Sforta Pallavicini zsoldoskapitány és emberei végeztek vele, a holtteste pedig két héten az alvinci vár udvarán hevert.
Martinuzzi tévedett, amikor azt hitte, Erdélyt el akarják foglalni a törökök. Helyette keleti irányból is biztosítani akarták a hódoltsági területeket, 1552-ben ezért foglalták el Temesvárt és Szolnokot (Egert pedig nem).
Tragikus alak, tragikus sorssal. Az ő politikájából viszont okulhattak az elkövetkező nemzedékek.
"Átkozott ember volna, ki titeket arra késztetne, hogy töröktől elszakadjatok, ellene rugódzatok..." (Pázmány Péter) |
