Don Frankó (hánykolódik VIII. Henrik kastélyának vendégszobájában, a 3 hatalmasok megjelennek): Well, ti 3 hatalmasok, hát tik mindenhol rámtaláltok? Meghallgattam tanácsotok, agyba-főbe verem az átok minidúcse csapatát. Van még valami, cimborák?
Baltakéz:
Jól csinálod, Fletó komám,
hogy minden hétfőn odapörkölsz!
Az is helyes, hogy Nagytesónál
csak mószerolsz és néha hörpölsz,
de jó szavad sose legyen
arra a sunyi minidúcs'ra,
s akkor, meglásd, a Mi Cosánk
veled jut jövőre a csúcsra!
Prédazsák:
Te vagy a legnagyobb király,
ahogy azt Dottorreno írta,
de tudod, hogy ez még kevés,
ettől még nem követ a birka
szopák oly egységesen,
hogy az jövőre sikert hozzon.
No, majd mink is felkötjük ám,
s ha olyan kell, aki pofozzon,
egy emberként mögötted állunk.
Csak 1 a fő, Frankó király,
ne maradjon üres a zsákunk!
Görcsmarok:
Kicsit zsenáns, Frankó komám, hogy 100 csapásod célba ért már,
de az a sunyi minidúcs' még mindig szabadlábon sétál,
és ontja aljas vádjait medencéről s más luxusokról...
Remélem, a buggyant szopák ettől terád még meg nem orrol,
hanem inkább jobban szeret, hisz ezt majd ő is megkaphatja,
ha kitartóan lépeget s x-ét a Mi Cosánkra adja.
De egyet azért ne feledj: ne maradjon zsákunk tömetlen,
mink, régi jóbarátaid mindhárman egyetértünk ebben.
D. F.: Látom, egy húron pendülünk, agyunk tekercse egyként járja: a fontos az, hogy a szopák adja voksát a Mi Cosánkra!
S aztán 4 évig zsáktömés
és egyéb hasznos mulatságok...
Óh, ti 3 hatalmasok,
valósuljanak meg az álmok!
(Felébred.) |