Keresés

Persze Habsburg és Habsburg között is volt különbség, mert ugye nem lehet mondjuk V. Ferdinándot és I. Lipótot egy kalap alá venni.

Érdekes, hogy a magyar történetírás keveset foglalkozik II-IV. Ferdinándokkal, pedig köztük is voltak igen határozott vonású uralkodók. Gondoljunk csak a cseh protestantizmust leverő II. Ferdinándra, aki képes volt a protestáns választófejedelmeket megnyerni magának és ezáltal elnyerni a császári koronát. A magyar történetírás szinte nem is foglalkozik a bécsi és a vasvári béke közötti királyi Magyarországra, ebből az időből Bethlen és a Rákócziak Erdélyére fókuszál.

Én pedig kifejezetten Habsburg-párti vagyok, nem kis mértékben ezen tények ismeretében. A Habsburg abszolútizmus (amit a XIX. századi tapasztalatok miatt maradinak tartanak) kifejezetten haladó szelleműnek bizonyult a XVIII. században. Nem szeretem 1848-at, de legalább érthetőnek tartom, ellentétben Rákóczi szabadságharcával.

Persze Habsburg-pártiságom nem jelenti azt, hogy ne ismerném fel hibáikat. Azonban a kurucos történetírás azon ellentmondása rendkívül zavar, hogy a Habsburgoknak hibául róják fel, hogy nem űzték ki hamarabb a törököket, a dicső kurucoknak viszont nem vetik szemére, hogy török fennhatóság alá akarták vonni a teljes történelmi Magyarországot. Ennek áldásos hatásait lásd a kiváló Románia, Szerbia, Albánia, Bulgária történelmében és mai viszonyaiban.