Keresés

"Habsburgoknak hibául róják fel, hogy nem űzték ki hamarabb a törököket, a dicső kurucoknak viszont nem vetik szemére, hogy török fennhatóság alá akarták vonni a teljes történelmi Magyarországot."

Volt még a XVI. században egy magyar politikus, akit már csak az anakronizmus miatt sem nagyon lehetne 'kurucnak' nevezni. Martinuzzi Fráter Györgynek élete utolsó pillanataiban, mielőtt Ferdinánd király bérgyilkosa belehajította a kést, talán végigfutott az agyán, hogy a Habsburgok katonai tehetetlensége miatt az ő itthoni híveik talán nem éppen a legjobb lóra tettek. Halála után hamarosan megszületett az Erdélyi Fejedelemség, politikai, de akár kulturális szempontból is figyelemreméltó eredményeket elérve Bethlen Gábor és I. Rákóczi György uralma idején.

off

Talán nyitnod kellene egy Labanc vagyok vagy Viva Labanc topicot. Esetleg Habsburg forever... habitus, vérmérséklet szerint, ha már olyan sokat tettek a Magyar királyság és csatolt részekért ( amire vele együtt rátették a kezüket).

Egyébként tudjuk mivel járt uralkodásuk, világosan nyomon követhető tevékenységük a magyar nemzeti mozgalmak folyamatos elnyomásában, a koncepciós perekben (felségárulás) aminek a birtokszerzés volt a célja... a legszebb pedig a nemzetiségek ráuszítása a magyarokra (már a kuruc korban is, nem csak 48/49). Egyébként meg ne prejudikáljuk mi lett volna, ha sikerül megszabadulni tőlük a középkorban, mert sajnos sosem tudjuk meg.

Lehetne még sorolni, de nem ebbe a topicba való. Itt talán a hosszú háborúról, illetve ami még hozzá köthető. Ha megnyitod a Labanc topicot szívesen kifejtem véleményem, meg gondolom mások is.

üdvözlettel egy kuruc

off

Persze Habsburg és Habsburg között is volt különbség, mert ugye nem lehet mondjuk V. Ferdinándot és I. Lipótot egy kalap alá venni.

Érdekes, hogy a magyar történetírás keveset foglalkozik II-IV. Ferdinándokkal, pedig köztük is voltak igen határozott vonású uralkodók. Gondoljunk csak a cseh protestantizmust leverő II. Ferdinándra, aki képes volt a protestáns választófejedelmeket megnyerni magának és ezáltal elnyerni a császári koronát. A magyar történetírás szinte nem is foglalkozik a bécsi és a vasvári béke közötti királyi Magyarországra, ebből az időből Bethlen és a Rákócziak Erdélyére fókuszál.

Én pedig kifejezetten Habsburg-párti vagyok, nem kis mértékben ezen tények ismeretében. A Habsburg abszolútizmus (amit a XIX. századi tapasztalatok miatt maradinak tartanak) kifejezetten haladó szelleműnek bizonyult a XVIII. században. Nem szeretem 1848-at, de legalább érthetőnek tartom, ellentétben Rákóczi szabadságharcával.

Persze Habsburg-pártiságom nem jelenti azt, hogy ne ismerném fel hibáikat. Azonban a kurucos történetírás azon ellentmondása rendkívül zavar, hogy a Habsburgoknak hibául róják fel, hogy nem űzték ki hamarabb a törököket, a dicső kurucoknak viszont nem vetik szemére, hogy török fennhatóság alá akarták vonni a teljes történelmi Magyarországot. Ennek áldásos hatásait lásd a kiváló Románia, Szerbia, Albánia, Bulgária történelmében és mai viszonyaiban.

Lehet, hogy megköveztek azért, amit mondok, de szerintem az ország még mindig jobban járt a Habsburgokkal (III: Károly, Mária Terézia és II. József azért nem voltak rossz uralkodók), mint egy gyönge "kuruc" szellemiségű nemesi köztársasággal, ami egyrészt megrekedt volna a belső fejlődésben, másrészt előbb-utóbb valamelyik nagyhatalom (cári Oroszország, Habsburgok, esetleg a Hohenzollern Poroszország) érdekszférájába került volna. Az Ottomán Birodalom ekkor már gyönge volt, aligha rúgott volna labdába.

Nem vagyok kifejezetten Habsburg-párti, de a tények ezt mondatják velem.