Bajcsy-Zsilinszky akkor és ott szállt szembe Áchim L. Andrással, Gömbös Gyulával, Bárdossy Lászlóval és a Gestapóval ahol és amikor kellett. Ráadásul a magyar politikai publicisztika történetének egyik legkiemelkedőbb alakja.
Tudom, hogy amikor Bajcsy-Zsilinszkyt elmarasztalják, akkor Áchim szégyenletes, 1911-es meggyilkolására gondolnak, ami nem túl pozitív kezdet egy politikai pálya számára. Tényleg nem akarom menteni Bajcsyt, a gyilkosság az gyilkosság, ne szépítsük a dolgot, és a gyilkosság alól nem lehet felmentést adni. De valahogy úgy vagyok az Áchim-üggyel, ahogy a Bánk bán-Gertrudis konfliktussal: Áchim legalább annyit ártott a saját kis közösségének, mint Gertrudis az országnak. "Megölte volna őt bármelyik magyar..." - mondja Bánk bán Katona drámájában. Most ezt tényleg nem azért írtam ide, hogy indulatokat gerjesszek Áchimmal szemben, mert amúgy a filmtörténelem, regényirodalom és a drámák jelentős része foglalkozik az ilyen "önbíráskodás" problémájával. Erről a kérdésről sokat lehet vitatkozni, de az biztos, hogy Áchim a Zsilinszky-családdal szemben túllépte a végső határt ishatárt, és erre lépni kellett valamit. Hogy aztán milyen következményei lettek mind-ennek, és hogy az urak milyen diadalmenetben ünnepelték a Zsilinszky-fiúkat arról most ne beszéljünk...
A Gömbössel folytatott konfliktus szerintem nem szorul magyarázatra, mert bár én szubjektíve bírom Gömböst, mint embert, meg az egyik ismerősömmel el is szoktunk nosztalgiázni (ha létezik Gömbös-rajongó, akkor ő az), hogy milyen szép is volt...
De komolyra fordítva a szót, Bajcsy pontosan látta, hogy a szűkségtelen német orientáció (szemben a bethleni óvatosságal és semlegességi politikával), a 95 pontos választási program semmitmondása és a Nemzeti Munkahét üres szlogenjei hová vezetnek. (Gömbös egyetlen nagy politikai eredménye -szerintem- a szakszervezetek hatáskörének jelentős csökkentése volt. A mai politikusok is példát vehetnének róla.)
Bárdossy az egyik leghatározatlanabb magyar politikus a huszadik században, a nevét körülbelül Esterházy Móric, Károlyi Gyula, Tildy Zoltán, Dinnyés Lajos és Grócz Károly mellé helyezném. Kassa bombázását ismeretlen gépek hajtották végre. Mind a mai napig nem bizonyított, hogy a szovjetek tették, a magyar hírszerzés mégis tehetetlen volt, és Bárdossy elkövette élete legnagyobb hibáját: hadba lépett a Szovjetúnió ellen. Bajcsy bírálta a legélesebben ezt a lépést, de legerőteljesebb kritikája Bárdossyval szemben egyértelműen annak a magyar miniszterelnök Fráter Györgyről szóló poltikai jellemrajznak a recenziója, amelyben egyenesen azt mondja, hogy Fráter György 1548. utáni politikijában saját háborús politikáját látja.
És azt már csak közvetve említem, hogy milyen nagyszerű kiállással szállt szembe a német megszállókkal, amelynek követkzeménye lett sopronkőhidai meghurcoltatása és erőszakos halála.
Szerintem ennek már a fele is elég arra, hogy valaki figyelemreméltó politikus legyen.
Nekem mostanában nem nagyon rémlik olyasvalaki, akire rá lehetne sütni a "figyelemreméltó" jelző. És akkor még hol vannak a ''zseniális", meg a ''nagyszerű" politikusok?
|
