Keresés

"akkor nem ússzuk meg olyan könnyen, egy magyar Fehérhegy következett volna, illetve a magyar államiság megszünetése."

Vagy ugyanaz történik, ami Lengyelország felosztásakor. Ennek ellenére Rákóczit utólagos éleslátással hiba volna elítélni. 1703-ban, amikor elindította a felkelést, egy rendi jogokat sárba tipró, erőteljes beolvasztó politikát tervezgető (Kollonich: Einrichtungswerk), újabb ellenreformációs offenzívát indító hatalom ellen lázított. Abban, hogy 1711 után a Habsburgok politikája ettől alapvetően más irányt vett, oroszlánrésze volt a végtére is levert Rákóczi-szabadságharcnak. Ahogyan Károlyi, úgy a fejedelem is vállalhatta volna a szatmári béke utáni megalkuvást, de a nyolc éves háborús időszak után ezzel hiteltelenné vált volna az utókor szemében. Megmaradt továbbra is kurucnak - itthon pedig örök igazsággá vált, hogy a magyar történelemben néha a labancokra is nagy szükség van.

Lehet, hogy megköveztek azért, amit mondok, de szerintem az ország még mindig jobban járt a Habsburgokkal (III: Károly, Mária Terézia és II. József azért nem voltak rossz uralkodók), mint egy gyönge "kuruc" szellemiségű nemesi köztársasággal, ami egyrészt megrekedt volna a belső fejlődésben, másrészt előbb-utóbb valamelyik nagyhatalom (cári Oroszország, Habsburgok, esetleg a Hohenzollern Poroszország) érdekszférájába került volna. Az Ottomán Birodalom ekkor már gyönge volt, aligha rúgott volna labdába.

Nem vagyok kifejezetten Habsburg-párti, de a tények ezt mondatják velem.