|
|
|
|
 |
halfsinger
 2005-11-03 15:38:11
|
77
|
Úgy mondod, mintha ez csak elhatározás kérdése lett volna. Azért egy háború elég komoly anyagi áldozatot követel (Montecuccoli után szabadon), és igazából a 15 éves háború után csak 1683-ban tudott annyi pénzt mozgósítani a császárság, hogy offenzívával próbálkozzon. |
|
|
|
AMBalage
2005-10-31 12:18:29
|
69
|
1683-ra a török már rég túljutott a csúcson. (Már a 15 éves háborúban is hanyatlóban volt.) A korábbiakhoz képest "csak" annyi volt a változás, hogy a Habsburgok mind anyagi, mind technikai szempontból felül tudták ekkor múlni őket (ideértve a birodalmat és a hadsereget is). Mint korábban írtam, a 15 éves háborúban jó vezetőkkel rendelkeztek a keresztény hadak, a XVII. szd. végére azonban nem jó, hanem kiváló katonai vezetőik voltak (Lotharingiai Károly, Bádeni Lajos, Savoyai Jenő)!
A hosszú háború idején nagyjából egál (némi török fölény) a két birodalom egymás ellen: ez a fennáló helyzetnek kedvez alapvetően. A XVII. szd. végén Habsburg fölény, és a korábbiaknál alacsonyabb török szint. |
|
A hozzászólás:
 |
|
showtimes
2005-10-30 08:28:46
|
68
|
| A kor magyarjai, egy Zrínyi, egy Nádasdy, egy Rákóczi tudta mi lenne a jó az országnak, csak olyan királya volt, aki a birodalmi érdekeket képviselte első sorban, nem a Magyar Királyságét. Török ellen akkor mozgósította a birodalom erőit, mikor az rendesen megráncigálta a bajúszát ( Kara Musztafa, Bécs ostroma 1683). |
|
Előzmény:
|
|
Törölt nick
2005-10-29 17:37:38
|
67
|
| Igen, természetesen a Habsburgok is ludasak voltak a dologban. Magyar királyként kötelességük lett volna a határozottabb és a Magyarország érdekeit szem előtt tartó fellépés. Éppen ezért nehéz megítélni, mi lett volna a legjobb megoldás, és ezt valószínűleg a kor magyarjai se tudták eldönteni. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
