Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2005-10-22 22:26:52 573

Kedves rumci, Veled is alapvetően egyetértek. Kierkegaard-t én se hallottam még sose másképp ejteni, mint [kirkegór], bár fogalmam sincs, mennyire közelíti ez a kiejtésünk az eredetit. Ezzel talán nem jó mostanában poénkodni, de a csirkekórral való rímeltetésre fokozott mértékben alapot ad a jeles filozófus családnevének köznévi jelentése (vö. churchyard), amire egyszer Koppenhágában döbbentem rá, mert ott a valóságos funkciójának megfelelően használt névként találkoztam e szóval. Remélem, megússzuk...

 

Egy-két dologban azért vitatkoznék Veled: nem mindegy, hogy milyen mértékben hibrid egy-egy idegen szó kiejtése: a [nyú orléan]-t nyilván Te is kerülendő hibának tekinted, ami nem áll azonos szinten magyaros, de amúgy kifogástalan [nyú jork] ejtéssel.

 

Nem mondanám továbbá, hogy "ez az egész kiejtősdi egy félművelt kulturális massza", hiszen nyilván Te sem úgy érted, hogy itt feltétlenül félműveltnek ható megoldások jönnek ki, hacsak nem modoroskodunk. Számomra még a kimondottan hibrid megoldások sem jeleznek okvetlenül félműveltséget, pl. a [sztejnvé] kiejtés - amely Bernsteinről jutott eszembe - már igencsak hibrid, de közelfogadott és célszerű, így nem hibáztatható. De hogy visszatérjek egy kicsit a topik témájához, mi legyen pl. Lódz-csal (-dzsal? Nem tudom, és elnézést a lengyel karakterek mellőzéséért)? Mondjuk egyszerűen csak [lódz]-nak? Ezt sem tartanám égbekiáltónak, mert így legalább mindenki megérti (aki legalább a térképről ismeri)? Litzmannstadtnak csak nem mondhatjuk...

 

Más: a farmer szerintem kicsit hajánál fogva előráncigált álprobléma. Akkor kapucínert se kérhetnék a kávézóban, mert az egy kapucinus barát lenne, gondolom. És a "genovai" szó hogy jön itt a képbe, netán Kolombusz révén?

A hozzászólás:
rumci Creative Commons License 2005-10-22 21:45:00 572
„ezt nem egészen értem. Mi keveredik mivel?”
Különféle nyelvek különféle kiejtési szabályai és egy csomó egyedi hagyomány. Szóval ez az egész kiejtősdi egy félművelt kulturális massza, de épp ez a szép benne. Én legalábbis röhögőgörcsöt kapnék, ha valaki magyar kontextusban a Magay- vagy a Tótfalusi-szótár mintájára ejtegetné ki az idegen neveket. Szóval az egész törvényszerűen hibrid, és minthogy a nyelvközösség ezeket a formákat többé-kevésbé szentesítette, eszem ágában nem lenne ezt hibának nevezni. Sokkal inkább a különféle szótárak ószö milő, börnsztin, kerektö rídö, csátö pati ejtésmódjait. De ha hibának minősíted, akkor véletlenül se nevezd farmernek a farmert, mert műveletlenség azt hinni egy textilneműről, hogy mezőgazdász, esetleg talán genovainak nevezhetnéd, igaz, nem értene senki, de úgy látszik, nem ez az elsődleges szempont. Ha magyarul mindenki (vagy legalábbis a túlnyomó többség) óze anyót mond, akkor azt magyarul úgy kell mondani. Nemrég LvT-től a kirkegór miatt kaptam meg a magamét; biztos igaza volt, és számára modoros, de mit tegyek, az én környezetemben ez a jellemző ejtés, én ezt szoktam meg. És különben is, hogy tudnám másképp összerímeltetni a csirkekórral. Ami pedig mostanság nagyon aktuális.
Előzmény:
Törölt nick Creative Commons License 2005-10-22 19:19:37 568

Kedves rumci, ezt nem egészen értem. Mi keveredik mivel? A [sekszpír/sékszpír] az eredetit megközelítő, de korrekt módon elmagyarosított kiejtés. A [stressz] pedig alighanem azért nem sztres(s)z, mert az idegen szavakban német hatásra hajlamosak vagyunk a szókezdő st/sp betűpárt [st]-nek ill. [sp]-nek ejteni. Ezért mondunk pl. [státusz]-t a latin kiejtés alapján indokolt [sztátusz] helyett. (Akik nem tudják, hogy az st/sp betűpár "sht"/shp" kiejtése a németben csak a szó elején szabályos, azok a Rostock [rosztok] városnevet is [rostok]-nak ejtik — netán még németül beszélve is —, bár lehet, hogy ez olyan elfogadható magyaros kiejtés, mint amely az ostrom típusú szavak esetében régtől fogva természetes.)

 

Az Oszi által kifogásolt, szembetűnően (és ezért kifogásolhatóan) hibrid kiejtés és az eredeti nyelvnek (pontosabban az abban irányadó "művelt" kiejtésnek) hajszálpontosan megfelelő kiejtés között magyar beszédünkben létezik egyfajta aurea mediocritas: a [sékszpír] mellett ilyen pl. a [nyú jork], a [losz andzselesz]. Ezek a formák ésszerű kompromisszumot jelentenek az eredeti kiejtés és a magyaros kiejtés között, lehetővé téve többnyire azt is, hogy a "középutas", tehát valamelyest magyarosított kiejtés alapján a szó eredeti írásképe a magyar beszélő számára sejthető legyen (Lódz esetében ez utóbbi szempont éppenségel releváns lehet...).

 

A skálán persze sok átmeneti fokozat van. A [nyú orlinz] pl. egészen közel áll az eredeti kiejtéshez (itt kimondottan hibrid és így hibás lenne a [nyú orléan], amit speciel már hallottam egy nagyon művelt, ámde az angolszászokat nem annyira kedvelő magyar ember szájából!), míg az eredetihez való közelítés igénye annál kevésbé tükröződik az [arkanzasz] kiejtés esetében.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!