Ha jól emlékszem, Horváth Lajos Ottó csak beugrott a szerepbe, ő nem játssza már, de nem bánnám, ha tévednék. A fotók nagyrészén amúgy ő szerepel.
Tegnap az eredeti szereposztás volt, a honlap zagyvál össze-vissza. Karácsony isteni volt megint, Nemcsák is, főleg a szotyiköpködés nagy mutatvány tőle. Bozsón eléggé lötyögött a szerep, sokszor nagyon nem volt meggyőző.
A közönség nem érzi ezt a darabot. Azt hiszik, bohózat, és visítva röhögnek rajta, pedig a legtöbb "vicces" jelenet igazából nagyon mély szomorúságból táplálkozik. Az emberkémmel sokáig beszélettünk utána róla, nagyon jó dolgokat mondott (olyan, de olyan okos, hogy csak na). Szerinte az összes jelenet ugyanazon a szinten rezgett, szépen mutatta a komikus tragikumot, amit maguk a szereplő karakterek gyúrnak a saját nyomorúságukból. Aztán jön a majdnem zárójelenet, amikor Szappan szinte szájbarágva elmondja, hogy mi is ez a nagy nyomorúság, és ezzel azt a közönséget szolgálja ki, akik nem értik a szöveg, az élethelyzet, a karakterek lényegét, csak azt látják, hogy vicces. El is komorult a közönség, gondolom sokakat áthatott a tragédia szelleme, és üdvözült mosollyal mentek haza, hogy vicceset is láttak meg szomorút is.
Ezt majdnem minden darabnál sajnálkozva figyelem meg. Én akkor érzem jól a színházban magam, amikor érzem, hogy az a jelenet, amin a mögöttem ülő nő ordenárén röhög, igazából mennyire szomorú. Ez tulajdonképpen sznobikusan hangzik, de tényleg így van, ezért írtam le. |
