Keresés

Mintha elbeszélnénk egymás mellett... én elsősorban a szegényes írói eszközökön akadtam fenn, utána meg a kissé koncepciótlan történeten. Nem érzem azt, hogy PDK-nek ez a sztori különösebben fontos lett volna. Ha nem így lenne, - ismerve más, döbbenetes erejű munkáját(it) - akkor nem ilyen színvonalon írta volna meg ezt sem.

A saját felelősségem kapcsán témán kívül úgy érzem, hogy próbálok eleget tenni. Az általad leírt egyebeket meg nem vitatom, az én családom egyes tagjai is az évekig tartó - nyilván pusztán szívességből történő - megfigyelés szenvedő alanyai voltak...

Hogy szánalmas lenne, az azért túlzás...

Korkép, körkép, nagyon erős hangulat.-Kiváncsi vagyok Linklater mit kap el belőle.

Nálunk azok akik PKD-hez hasonlóan ugyanabban az időszakban megfigyeltek voltak ,

és nap mint nap szórakoztatta őket a  nemzetbiztonság,

azok nem ilyen könyveket írkáltak, hanem olajra léptek.

PKD meg becsomagolta neked utópiába, hogy tanulj valamit a saját emberi felelősségedről.

Jelentem elolvastam a Kamera által homályosan-t. Igazából már korábban abszolváltam, de nem akartam addig véleményt alkotni róla, amíg nem rágtam kicsit.

Nekem kifejezetten csalódás volt, kezdődő agyahagyottságot érzek rajta, de nem olyan súlyosat, mint a Valisnál. Az legalább valamilyen groteszk módon szórakoztató volt a maga teljes érthetetlenségében, néha-néha érdekes eszmefuttatásokkal volt feldobva, de ez a könyv szerintem harmatgagyi. Nem történik benne semmi, a drogos szerencsétlenkedések fárasztóak, a díler bébi kettős szerepe könnyen kitalálható, az a szöveg meg, hogy "hé, öreg, nem volt kötelező nyomni a heriont, elég lett volna mímelni, de ezt úgyis tudtad" az kifejezetten idegesítő, sőt, szánalmas.

Mindegy, ott KELL legyen a polcon a többi Dick könyvvel együtt. Porfogónak mindenképp.

Csak én vagyok ennyire kiábrándulva, vagy másnak is hasonló gondolatok bugyogtak föl?