Don Frankó (álmában fütyörészik, gesztikulál mintha vezényelne, dúdol): Tik vagytok a hatalmasok, akiknek a hat alma sok... Mi a pálya, cimborák?
Baltakéz:
Megzakkantál, Fletó komám?
Pedig nagyon tökösen kezdted,
amikor azt a törpe Sztálint
oly bátran célkeresztbe tetted.
Szedd össze hát megint magad,
menj ússz egyet a medencédben,
s utána, usgyi, csapj bele,
ne maradjon fidesznyik épen.
Prédazsák:
Szép munka volt, Frankó király,
ahogy az APEHot lenyúltad,
s amint hallom, törvényes is,
hiába csaholnak a múltad
árnyairól fideszkopók.
De mostmár hadd nyúljunk mi is
mélyen a szopákok zsebébe,
mert különben nem is tudom,
miben bízol a jövő évre.
Görcsmarok:
Rosszat sejtek, Frankó komám, bár miszmacholni ott a Zorbán.
Féltem begyűjtött kincseink, pedig az volna hab a tortán,
ha jövőre új folytatás várna a szorgos Görcsmarokra,
hisz van még pár apró dolog, amit kezem zsákomba nyomna...
D. F.: Hollárihó, Hatalmasok! Én most már semmitól se' félek! S bár sokat tenni nem tudok, de helyette sokat beszélek.
Csak 1 a lényeg, cimborák,
hogy zsákunk mindig tömve álljon,
hadd lássa a sunyi szopák,
hogy miből szövődik az álom!
(Felébred.) |