Don Frankó (az igazi hatafiságról álmodik, kiveri a hideg verejték; a 3 hatalmasok megint megjelennek):
Óh, ti, 3 hatalmasok, csak nem támadtok hátba engem? Én most már nem a nép vagyok, vastagon balodali lettem!
Baltakéz:
Ne félj, Fletó, veled vagyunk
(legalábbis míg tart a lóvé)!
Szakértelmünk is csak tiéd,
ha nem mond mást Pisti vagy Lólé.
A Mi Cosánk jó társaság,
sok ott a tőrőlmetszett harcos,
ezért ők sosem törnek át,
akármit hőbörög a karmos,
ördögpatás törpörtyű rólunk.
Ha ő kesztyűvel meglegyint,
vágd ököllel gyomron s pofába,
s kiabáljál, hogy már megint
milyen mélyen meg vagytok bántva!
Prédazsák:
Fáj a bütyköm, Frankó király,
és az jót még sohase jelzett...
Vietnámban a zsákomat
mindig csak üríteni kellett...
A kies Aceh tartomány
se kecsegtet most semmi jóval.
Jobb volna itthon tömni meg
zsebemet kinccsel és zsozsóval.
S a tömésről eszembe jut,
hogy ott kinn Zsebellácska vár rám.
Add ki gyorsan parancsaid:
Döntsük le azt a törpe Bálványt?!
Görcsmarok:
Vigyázz, vigyázz, Frankó komám, mert villámgyorsan jár az óra!
Fogy az idő, lappadt a zsák s csak megtömése vinne jóra...
Ha mellőled elállanánk, tudd meg, akkor mindent elvesztesz,
s megsejti a sunyi szopák, hogy csak a hatalomért reszketsz.
D. F.: Fáradt vagyok, hatalmasok, csöndes gumiszobába vágyom... S bár éberen is álmodom, nem üdít fel most sem az álmom... Jó volna a szopáknak is 1 kies átnevelő tábor, na, majd 1 párat behozunk jóbarátunktól, Vietnámból...
Csak 1 a lényeg, cimborák,
nehogy elapadjon a suska,
jusson zsákotokba elég,
s a jövő évire is fussa...
(Felébred.) |