Azt írtam, hogy már nem emlékszem olyan jól az előadásra, és erről eszembe jutott, hogy milyen szomorú ez. Hiszen mennyi munka van egy-egy produkcióban, az ember lánya meg megnézi, még tetszik is neki, aztán elfelejti.
Egy előadásra viszont több év távlatából is élénken emlékszem, a Művészet c. volt az a Katonában. A szerzőt sajnos elfelejtettem, de azt hiszem, spanyol vagy francia.
Három barátról szól, akiknek kezd kifulladni a barátságuk a nagyon különböző habitusuk miatt. Bán János egy idegembert alakított, aki meglehetős intoleránsan viszonyult a másik ember másfajta igényeihez. Haumann Péter került a legmesszebb a barátoktól, mert új ismeretségekre tett szert, újfajta igényei támadtak, és ezt megpecsételendő vett egy neves festőtől egy tiszta fehér képet. A harmadik barát Lukáts Andor volt, aki szerette volna kiegyensúlyozni a feszültségeket, és mégis végül rátámadnak mindketten.
Volt egy szörnyen izgalmas jelenet a darabban, mikor Bán János alakította figura összefirkálja a fehér képet.
Ezen sokáig emésztődtem, majdnem összevesztem a barátnőmmel, mert ő is összefirkálná az én fehér képem, és ez durva határsértés a másik emberrel szemben.
Cián, te láttad ezt a darabot?
Neked is tetszett?
Illetve volt-e olyan előadás, amely mélyen hatott?
|
