mottó: "és mi b(a/e)lgák, hova álljunk?"
"az idetévedők közül kinek mond többet a pulmonalis oedema, mint az epehányás... ;)" Hát?
Kedves fiúk !
Először is köszönet a topikért. Minden anyakönyvet kezébe vett családkutatónak probléma az egyes vélt, vagy valós halálokok anyakönyvi bejegyzésének korok és területek szerinti változó megjelenése. Azaz, nem csak a sokszor olvashatatlan bejegyzést kell kitalálnia (ismerje jó néhány halálok korabeli elnevezését, s abból ismerje fel a kézzel írott szóalakot), hanem ilyenkor még mérlegelnie is kell a hihetőségét a feltüntetett haláloknak. Jómagam az 1830-as pestisjárványnál tapasztaltam, hogy jóval a járvány után is használták halálokként, amikor - gondolom én - már eltünőben volt a járvány, ill., hogy az azt követő években gyakoribb volt, mint az azt megelőző években. Tájanként - s szintén gondolom - papjaként is más-más volt a szóhasználat. Három viszonylag egymástól távol eső vidéket ismerek, Közép-Zemplén, Közép-Tiszavidék, s Bukovina, s az is elmondható, hogy egyikben kevesebb féle halálnem merül fel, ill. használnak a bejegyzés során, nem okvetlen a betegségek ismerete, mint inkább "helyi sajátoságok" okán. Ilyenek lehetnek:
- a pap lelkiismeretessége, hozzáértése
- az atyafiak tudásszintje
- szokások (bediktálja a hírközlő, kiszálltak megnézni, volt-e a faluban felcser, borbély, mezővárosokban orvos, vagy falvakban a bába, javasasszony nézte meg) pl: Mondja Imre bátyám, oszt' milyen volt a halott?
- mikor készült a bejegyzés
- falutársadalmi hatások (szégyen, palástolás, stb.)
Az egyes vidékek más-más szóhasználata is különbözó lehet. (olyan ez, mint a piszke/egres kérdése:))
Rólad iater tudom, hogy a Közép-Tiszavidék egyes könyveit tanulmányozod, szerintem fogsz Te még más területet is kutatni :)
Az biztos, hogy az anyakönyvekbe bármit, amit írtak, annak egyházpolitikai célja volt. S nem elsősorban a későbbi korok - mitőbb holmi kutatók - részére való korrekt, szabatos információk megőrzése (elég ha csak arra, gondoltok, hogy van vidék, ahol az anyakönyv első oszlopa az, hogy ki volt a bejegyző, s van vidék, ahol ez szinte az utolsó oszlop, meg a sok "item", ami vagy az volt, vagy nem. Aztán az, hogy meg volt-e keresztelve, megkapta-e az utolsó szentséget fontosabb volt - érhetően -, semmint, hogy helyesen van-e a neve leírva, vagy tényleg aznap holt-e meg, vagy mondjuk nagy volt a hideg, s nem tudtak jönni sem bejelenteni, sem eltemetni, hát nehogy már ott feküdjön hetekig temetetlenül. Egyházi előljáró akkor is volt - lásd: Canonica Visitatio bejegyzései az anyakönyvekben.)
Akkoriban nem vált külön az állam az egyháztól, a lelkek gondozása, adott esetben nyílvántartása az egyház feladata volt. S érthető, ha az ő nyilvántartásuk az ő szempontjaiktól vezérelt.
Szóval jó kis topik lesz ez, érdemes lesz olvasgatni, köszi érte, a kérdésekért is, s pláne a válaszokért. |