Keresés

Úgy érzem, hogy ez nem csak pénzkérdés. Én lelkileg nem tudnám végezni azt a munkát, amit egy szociális godnozónak, vagy nővérnek kellene, és elfogadom, hogy nem lehet úgy dolgozni, hogy mindenkinek a baját átérezzük, de kicsit furcsa, hogy ha bemegy az ember egy kórházba, vagy egy ilyen otthonba, akkor az alatt az idő alatt többet foglalkozik a másik beteggel mint a sajátjával, mert nem tudja nézni, hogy vergődik a szerencsétlen....Az etetés is egy külön téma. A kórházban mindig kis csomagot osztottak, amiről anyám azt sem tudta hogy micsoda. Talán akkor még egyedül is meg tudta volna enni, ha valaki a kezébe adja, hogy ezt kell megennie. Ehelyett szépen ott volt a tálcán becsomagolva, ahogy a gyógyszerét sem adták be, hanem ott várt a dobozban, pedig tudták, hogy nem képes egyedül bevenni.