Sziasztok :)
Nem lehet, hogy csak egy télre készülő, nagyon dagi sünnel találkoztál? :))) Majacnak sikerült annyi hájat begyűjtenie, mire szabadon engedtük, hogy a befogadó simán felismerte a többi sün között esténként a gömböcségéről :))) Na jó, szép fehérek voltak a tüskéi, de akkor is nagyon gömbölyű volt :)
Nagyon csábít a gondolat, hogy felajánljam, befogadom az esetlegesen megszülető kissünöket, de ezt még alaposan át kell gondolnom. Megfelelő táplálékot és lakhelyet tudnék biztosítani számukra, de az ingergazdag környezet sajnos nem műxik, bár Majacot minden ingerelte :)) Fél éves koráig nem is volt gond, utána kezdett nem-megelégedni az életterével, akkor engedtük el.
A másik, hogy egy kicsit idősebb sün nem biztos, hogy megszokja az emberi gondoskodást, és egy állandóan, mindenre morgó-fújó, harapós, kezelhetetlen állat nem épp leányálom a panelban... Majacka 10 naposan került hozzánk, és feltétel nélkül elfogadott nevelőjeként: első pillanattól evett akár a kezemből, lehetett hozni-vinni-fürdetni, ha szükség volt rá (nem kezeltem házi kedvencként). Ahogy nőtt, ez fokozatosan változott, a végére elég agresszív lett.
Viszont egy kicsi állatot elszakítani az anyjától azért, hogy elfogadja a nevelőszülőt - nem annyira etikus, sőt... Hiszen ez a természet rendje - aki nem elég erős, elpusztul... Majacka pl. biztosan meghalt volna, még ha valamilyen csoda folytán meg is éri a téli álom idejét, hiszen emlékeim szerint nem volt még fél kiló akkoriban... De ő árva volt, nem mi szakítottuk el az anyjától.
Persze csak jártatom a számat - ha belebotlanék egy késői születésű, és így halálra ítélt tüskéshátúba, habozás nélkül hazavinném :))) |
