Keresés

Részletes keresés

szadvar Creative Commons License 2005-08-30 15:30:30 17

Éljen a póló és a szabadidő-alsó!!! És abból sem mindegy ám, hogy hol és mennyire ér hozzám, mert ha túl szoros vagy túl laza, háááát egyik sem jó.

Én nem emlkszem a gyermekkoromra nagyon, csak arra, hogy mindenki ki volt akadva a viselkedésemen és a tanulmányi eredményemen is -ami a viselkedésemmel ellentétben szuper volt.

Kivéve a tesit. Igaz, van rajtam túlsúly, de egyszerűen nem tudok összekoordinálni bizonyos mozgásokat. Ez baj -azt hiszem, bár engem nem lep meg.

Az alvással nekem is vannak problémáim, de mivel mindig így volt, ez sem olyan fura -bár a főnök hülyének néz, amiért 4-re járok dolgozni (hajnalban), mikor kezdhetnék 8-kor is.

Nekem a problémamegoldás is probléma. Kb 25 éves koromig elmenekültem, ha gondom volt. Így nem mentem be a suliba, hanem elindultam, gyalogoltam, megszállottan. Aztán másfél éve ez abbamaradt -akkor hatalmasodott el rajtam állítólag a depresszió. Megfelelő dokit csak októberben találtam, aztán május óta szedek antidepit. Már nincs kényszerem a gyaloglásra, bár jót tenne egészségemnek, az biztos.

Üdv.: Szadvar

 

 

A hozzászólás:
atsitua Creative Commons License 2005-08-30 08:25:40 16

Szia Szadvar.Tudod, hogy én is milyen kényes vagyok az anyagokra? Gyerekkoromban 8 éven keresztül hordtam ugyanazt a ruhadarabot, anyám nem győzte mosni. 23 éves koromban pedig azt mondtam magamnak, hogy nem nézhetek úgy ki, mint egy csöves, úgyhogy levetettem a gallérjánál és az ujjainál is kiszakadt ingemet és pulcsimat, és mondtam anyámnak önként, hogy szeretnék szép lenni, és szép ruhában járni. Azóta ez sikerül is, nagyjából, már csak kb. egy évig járok egy ruhában....

De én pl. nem tudom elviselni a pizsamát sem, ezért teljesen utcai ruhában aludtam mindig is....

És nekem az is nehezemre esik, hogy hogy ha pl. véletlenül hozzáérek furcsa , ismeretlen anyagokhoz, olyan érzésem van, mintha felsértené a bőröm,  és vinnyogni kezdek....persze ezt már megtanultam kontrollálni, és üzletekben ugye csak elrántam a kezem pl....

Az autoegresszióról....(önagresszió)....Gyerekkoromban nem volt fájdalomérzetem és ezért nekimentem fejjel a szekrénynek vagy éppen a furulyámmal addig ütöttem a fejem, mígnem bekékült....

Ezek megszűntek nálam kamaszkoromra....Azonban kamaszkoromban már rájöttem, hogy a fájdalmat, a nyomást stb....érezni kell, ezért felvágtam az ereimet....

ja és ugyanúgy vagyok ezzel valószínűleg, mint te....Amióta szedek (18 éves korom óta) antidepresszánsokat, és antipszcihotikumokat, azóta nincs olyan vágyam, (általában), hogy üssem magam....helyette inkább ingerlem az embereket, mondom nekik, hogy masszírozzanak meg jó erősen....nálam ez csodákat tud tenni....

Más! Nekem vannak evés-és alvászavaraim is. Például, tavaly egy éven át csak a tejfölt tudtam megenni, és a vajas kenyeret....Gyermekkoromtól kezdev nem tudom megennei a piros és a naranancssárga színű ételeket....

Az alvászavaromat inkább a szakemberek tekintik nálam zavarnak....Én egyszerűen csak nem szeretek aludni....

Üdvözlettel:atsitua

Előzmény:
szadvar Creative Commons License 2005-08-30 02:21:02 15

Szia!

Nálam -veled ellentétben- nem volt prögés. De ilyen dolgok azért voltak nálam is, hogy nem voltam hajlandó felvenni egy ruhát, de azt hiszem ez máshol gyökerezett. Nekem tényleg elviselhetetlen néhány anyag tapintása. Nem vagyok képes elviselni a selyemszerű dogokat pl. Így aztán előfordult már, hogy hőn áhított ágyneműhuzatomtól meg kellett szabadulnom rögtön az első éjszakán. Nagyon jó. De nem érdekel.

Az érintés néha nekem is hiányzik -de mint írtam, nagyon kevés ember van, akitől elviselném, így inkább megpróbálom ilyenkor elfolytani a vágyam. Ez úgy néz ki, hogy inkább magamat vagyok kénytelen bántani, fizikai sérülésektől sem riadva vissza. De mindegy. Ezen egyébként a  május óta szedett antidepresszáns úgy érzem, segített, mert azóta egyre ritkábban érzek a saját testem ellen irűnyuló késztetést.

Éppen ezért nem tudom, mi ez az egész. Az összes többi tünet teljesen jellemző az Aspregerre, de ez megakaszt, mert hogyan is segíthetne egy depresszió elleni gyógyszer egy ilyen betegségen?

Az pedig tuti, hogy rendes emer vagy! Csak egy kicsit különbözöl az átlagtól -és ez szerintem egyáltalán nem baj!!! Írj, délután jövök!

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!