|
|
 |
atsitua
2005-08-30 08:25:40
|
16
|
Szia Szadvar.Tudod, hogy én is milyen kényes vagyok az anyagokra? Gyerekkoromban 8 éven keresztül hordtam ugyanazt a ruhadarabot, anyám nem győzte mosni. 23 éves koromban pedig azt mondtam magamnak, hogy nem nézhetek úgy ki, mint egy csöves, úgyhogy levetettem a gallérjánál és az ujjainál is kiszakadt ingemet és pulcsimat, és mondtam anyámnak önként, hogy szeretnék szép lenni, és szép ruhában járni. Azóta ez sikerül is, nagyjából, már csak kb. egy évig járok egy ruhában....
De én pl. nem tudom elviselni a pizsamát sem, ezért teljesen utcai ruhában aludtam mindig is....
És nekem az is nehezemre esik, hogy hogy ha pl. véletlenül hozzáérek furcsa , ismeretlen anyagokhoz, olyan érzésem van, mintha felsértené a bőröm, és vinnyogni kezdek....persze ezt már megtanultam kontrollálni, és üzletekben ugye csak elrántam a kezem pl....
Az autoegresszióról....(önagresszió)....Gyerekkoromban nem volt fájdalomérzetem és ezért nekimentem fejjel a szekrénynek vagy éppen a furulyámmal addig ütöttem a fejem, mígnem bekékült....
Ezek megszűntek nálam kamaszkoromra....Azonban kamaszkoromban már rájöttem, hogy a fájdalmat, a nyomást stb....érezni kell, ezért felvágtam az ereimet....
ja és ugyanúgy vagyok ezzel valószínűleg, mint te....Amióta szedek (18 éves korom óta) antidepresszánsokat, és antipszcihotikumokat, azóta nincs olyan vágyam, (általában), hogy üssem magam....helyette inkább ingerlem az embereket, mondom nekik, hogy masszírozzanak meg jó erősen....nálam ez csodákat tud tenni....
Más! Nekem vannak evés-és alvászavaraim is. Például, tavaly egy éven át csak a tejfölt tudtam megenni, és a vajas kenyeret....Gyermekkoromtól kezdev nem tudom megennei a piros és a naranancssárga színű ételeket....
Az alvászavaromat inkább a szakemberek tekintik nálam zavarnak....Én egyszerűen csak nem szeretek aludni....
Üdvözlettel:atsitua |
|
A hozzászólás:
 |
szadvar
2005-08-30 02:21:02
|
15
|
Szia!
Nálam -veled ellentétben- nem volt prögés. De ilyen dolgok azért voltak nálam is, hogy nem voltam hajlandó felvenni egy ruhát, de azt hiszem ez máshol gyökerezett. Nekem tényleg elviselhetetlen néhány anyag tapintása. Nem vagyok képes elviselni a selyemszerű dogokat pl. Így aztán előfordult már, hogy hőn áhított ágyneműhuzatomtól meg kellett szabadulnom rögtön az első éjszakán. Nagyon jó. De nem érdekel.
Az érintés néha nekem is hiányzik -de mint írtam, nagyon kevés ember van, akitől elviselném, így inkább megpróbálom ilyenkor elfolytani a vágyam. Ez úgy néz ki, hogy inkább magamat vagyok kénytelen bántani, fizikai sérülésektől sem riadva vissza. De mindegy. Ezen egyébként a május óta szedett antidepresszáns úgy érzem, segített, mert azóta egyre ritkábban érzek a saját testem ellen irűnyuló késztetést.
Éppen ezért nem tudom, mi ez az egész. Az összes többi tünet teljesen jellemző az Aspregerre, de ez megakaszt, mert hogyan is segíthetne egy depresszió elleni gyógyszer egy ilyen betegségen?
Az pedig tuti, hogy rendes emer vagy! Csak egy kicsit különbözöl az átlagtól -és ez szerintem egyáltalán nem baj!!! Írj, délután jövök! |
|
Előzmény:
 |
atsitua
2005-08-29 19:57:46
|
14
|
Szia Szadvar.Engem is nagyon bántanak a fények, a hangok, a színek....és általában az egész világ....néha már ottartok, hogy egy nagyáruházban szánt szándékkal nekimegyek az embereknek, és utána becsukom a szemem, csakhogy megszűnjön a szenzoros túlingerelteségem, ahogy könyvemben leírtam. Engem sok helyen diagnosztizáltak, és mindenhol autizmus diagnózist kaptam. Az első az volt, amokis a pszchológusom a főiskoláról 18 évesen diagnosztizált....,Alkalmazott Pszcihológia Tanszéken, mert odajártam....de ugye kiutáltak....Ez a pszichológusnő elvitt gyermekpszichiátriára, 18 éves voltam még mindig, és a diagnózis szintén autizmus. Azután 22 évesen kerültem az Autizmus Kutatócsoporthoz...., diagnózis ugyanaz....
Általános iskolába sem vettek fel, mindenhonnan elutasítottak: na talán akkor kezdődött, de ez már olyan régen volt, hogy akkor még az Esőembert sem forgatták, mert azt csak 1988-ban forgatták, én meg jóval előtte is autista voltam de senki se ismerte ezt a szót. 4 éves korom körül pedig az volt a szórakozásom, hogy leültem a vonatok elé a sínre. És nagyon szerettem forgni. Hú még mindig nagyon szeretek.De én rendes ember vagyok, szeretek segíteni másokon. Ide fordulj bizalommal, mert ez diagnosztizáló intézmény: Bp., Autizmus Kutatócsoport, VIII.kerület, Delej u. 21. 1089, tel:06-1-334-1123
De!Én-veled ellentétben-, néha iszonyúan kívánom, hogy megérintsenek. Máskor azonban ha hozzám érnek úgy visítok, hogy mindenki elrohan a közelemből. Valószínűleg ez abból adódik, hogy egyszer alul vagyok ingerelve- és várom, hogy taszítsanak, nyomjanak, érintsenek, máskor meg túlingerelve vagyok - s talán ezért ordítok.
Te szerettél , vagy szeretsz forogni?
UI:Egy kicsit vicces volt, amikor azt írtad hogy a kisgyerek nem veszi fel a ruhát, és hogy na te nem vagy olyan, hát én olyan voltam, de ez már humorosnak tűnik, remélem írsz.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|