Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
themuse Creative Commons License 2005-08-29 21:37:20 102
Izé, bocs a boldért, valamiért bekapcsolva maradt... :)
Előzmény:
themuse Creative Commons License 2005-08-29 21:33:38 101
"Elkezdtem olvasni a Bekes atmenet c. konyvet, ami a tudatos halalrol szol. Remelem ez segit."

Segít. De azért előbb még élj meg minden pillanatot... :))

Azt írod, nem akarsz kötődni senkihez és szeretnéd, ha hozzád se kötődne senki. Pedig ezek azok a "kötelékek", amik pont a maguk - akár végletekbe sodró - lendületével a fejlődés, kiteljesedés lehetőségét hozzák.

Hoztam egy kis vigaszt, Viktor E. Frankl néhány gondolatát:

"Éppen ott, ahol egy szituációt nem változtathatunk meg, az a követelmény, hogy önmagunkat változtassuk meg, érjünk és növekedjünk, érjünk túl önmagunkon! És ez a halálig lehetséges. (...) Még ha csak egy pillanatról van is szó, már a pillanat nagyságán is mérhető egy élet nagysága. Egy hegylánc magasságát sem valamely völgyfenék magassága szerint adják meg, hanem kizárólag a legmagasabb hegycsúcs magassága szerint. Ugyanígy az élet értelméről annak csúcspontjai döntenek, s egyetlen pillanat képes visszaható jelleggel értelmet adni az egész életnek. Soha nem lehet egy emberélet hosszából az értékességére következtetni. Egy életrajzot sem a »hossza« után szoktunk értékelni: nem a betűk száma, hanem tartalmi gazdagsága szerint ítéljük meg. Hány »befejezetlen« is tartozik a legszebb szimfóniák közé!"

Sajnos napjainkban nem lezárul egy élet, hanem abbamarad. És igen, egyetértek az előttem írtakkal: attól félünk, amit nem ismerünk. Márpedig a halálról korunkban nem beszélünk, tabu témává vált, emiatt inkább féljük, mintsem készülünk rá. Készülni rá nem azt jelenti, hogy végig azon meditálunk, mi lesz velünk halálunkkor, hanem tudatosítani az életfeladatot, és megélni minden pillanatot.

Tanatológusok egybehangzó tapasztalatai szerint a haldokló emberek - most értelemszerűen nem baleseti vagy hirtelen halálról beszélek - azonos, rendszerbe foglalt állapotokon mennek át. Ez az időszak az átértékelésé, ilyenkor kerülnek előtérbe az igazán fontos dolgok, amelyek mibenlétét ismerve az ember megkönnyítheti saját majdani feladatát. (És bizony a meg nem élt vágyódások is felszínre kerülnek.)

Igen, a tudatos halál fontos. Ennél már csak a tudatos élet lényegesebb. :))

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!