Szia Szadvar.Engem is nagyon bántanak a fények, a hangok, a színek....és általában az egész világ....néha már ottartok, hogy egy nagyáruházban szánt szándékkal nekimegyek az embereknek, és utána becsukom a szemem, csakhogy megszűnjön a szenzoros túlingerelteségem, ahogy könyvemben leírtam. Engem sok helyen diagnosztizáltak, és mindenhol autizmus diagnózist kaptam. Az első az volt, amokis a pszchológusom a főiskoláról 18 évesen diagnosztizált....,Alkalmazott Pszcihológia Tanszéken, mert odajártam....de ugye kiutáltak....Ez a pszichológusnő elvitt gyermekpszichiátriára, 18 éves voltam még mindig, és a diagnózis szintén autizmus. Azután 22 évesen kerültem az Autizmus Kutatócsoporthoz...., diagnózis ugyanaz....
Általános iskolába sem vettek fel, mindenhonnan elutasítottak: na talán akkor kezdődött, de ez már olyan régen volt, hogy akkor még az Esőembert sem forgatták, mert azt csak 1988-ban forgatták, én meg jóval előtte is autista voltam de senki se ismerte ezt a szót. 4 éves korom körül pedig az volt a szórakozásom, hogy leültem a vonatok elé a sínre. És nagyon szerettem forgni. Hú még mindig nagyon szeretek.De én rendes ember vagyok, szeretek segíteni másokon. Ide fordulj bizalommal, mert ez diagnosztizáló intézmény: Bp., Autizmus Kutatócsoport, VIII.kerület, Delej u. 21. 1089, tel:06-1-334-1123
De!Én-veled ellentétben-, néha iszonyúan kívánom, hogy megérintsenek. Máskor azonban ha hozzám érnek úgy visítok, hogy mindenki elrohan a közelemből. Valószínűleg ez abból adódik, hogy egyszer alul vagyok ingerelve- és várom, hogy taszítsanak, nyomjanak, érintsenek, máskor meg túlingerelve vagyok - s talán ezért ordítok.
Te szerettél , vagy szeretsz forogni?
UI:Egy kicsit vicces volt, amikor azt írtad hogy a kisgyerek nem veszi fel a ruhát, és hogy na te nem vagy olyan, hát én olyan voltam, de ez már humorosnak tűnik, remélem írsz.
|