Kedves eguzki!
"Azt is érdekes lenne tudni, hogy az egykori kelta törzsek nyelvileg mennyire voltak egységesek, ha egyátalán azok voltak."
Jobban átgondolva a dolgot, elképzelhető, hogy a gallok és a britonok Claudius császár idején még alapszinten meg tudták érteni egymás beszédét.
Ezt onnan gondolom, hogy a briton és a gall között a nyelvészeti "távolság" Kr.u. 60 körül kb. 400-500 év volt, szemben pl. a szlovák és a szerb-horvát nyelvek között meglévő kb. 1.100 év "távolsággal", amelynek beszélői között még mai is létrejöhet alapszintű megértés.
A nyelvészeti "távolságon" itt most nem földrajzi távolságot értek, hanem azt az időtartamot, amióta a két nyelv beszélői földrajzilag elváltak egymástól.
Az őstörténészek és a régészek közötti konszenzus szerint a briton kelták ősei a Kr.e. VI-IV. században költözhettek át a Brit-szigetre.
Azt persze nem tudjuk - legalábbis én nem tudom - hogy a gall és briton kelta nyelvek mennyire fejlődtek divergens vagy konvergens módon egymáshoz képest. Azzzal sem vagyok tisztában hogy a britanniai prekelta nyelvek szókincse és fonetikája mennyire mélyen hatott a briton nyelv fejlődésére.
Érdemes lenne LvT véleményét is kikérni ebben a kérdésben!
"Alpokon túli gall (transalpine gaulish): a mai Franciao. és Belgium területe, K.r. e. 1. századtól a K.r. utáni 3. vagy 4. századig. Egyes történészek szerint azonban jóval későbbi időkig beszélhették."
Aligha tudunk pontos választ adni arra a kérdésre, hogy Galliában meddig beszélték a gall kelta nyelvet. A városokban, római helyőrségekben és villagazdaságokban a provinciális latin valószínűleg korán kiszorította a használatból a gall nyelvet, valószínűleg már a Kr.u. I. század folyamán. A rusztikus falusi területeken, főleg a mai Francia-középhegység elzárt vidékein a gall még sokáig fönnmaradhatott, mint az elzártabb falusi közösségek mindennapi nyelve. A hivatalos ügyintézések során azonban ezek a közösségek is rászorultak a provinciális latin legalább alapfokú használatára, így legalább a férfiak egy része kénytelen volt megtanulni latinul. Később a folyamat előrehaladtával valószínűleg volt egy hosszabb-rövidebb kétnyelvű (bilingvális) korszak.
Hogy végül is a gall kelta nyelv megérte-e a római uralom végét, írásos források híján nem tudjuk.
Történelmi párhuzamként kínálja magát Britannia, ahol a briton nyelv a provincia jelentős részén túlélte a római uralmat, de a romanizáció foka Britanniában gyengébb volt, mint Galliában.
Egyszer olvastam egy - egyébként meglehetősen gyönge - történelmi regényt, amely szerint a Francia-középhegység eldugott falvaiban még a frank Meroving-dinasztia (Kr. u. VI-VIII. sz.) is léteztek gall nyelvű közösségek, sőt még a druidák titkos tudását is őrizgették egyes titkos társaságok. Ez a regény azonban aligha lehet ebben a kérdésben perdöntő tényező.
Ismét csak kíváncsi lennék LvT véleményére!
Üdv: RB |