Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2005-08-22 20:31:28 290

Az előzőhöz még egy kis kiegészítés.

 

Ótörök méltóságnevek: kagán, jugurrus, tudun, tarchan (tarján, tárkány), sád, ynek (jenő), kündü, yula (gyula), karchan (horka) stb. Lehetne még folytatni a sort, de fejből most ennyi ugrott be.

A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2005-08-22 13:25:00 289

Kedves eguzki!

 

Az ótörök nyelveknek sok olyan vonása van, amelyet egyes nyelvészek archaikusnak minősítenek. Nem annyira grammatikai, mint inkább lexikális és szemantikai szempontból.

 

Néhány példa:

 

1) Az ótörök nyelvek nagyon gazdagok a különféle rokonsági viszonyok és kapcsolatok (báty, öccs, nővér, húg, napa, ipa, ángy, atyai nagybácsi/nagynéni, anyai nagybácsi/nagynéni stb.). Vesd össze pl. a mai (modernnek tartott) angollal, ahol még az egyszerűbb rokonui viszonyokat (sógor, sógornő, após, anyós, meny, vő) is összetétellel kell kifejezni (pl. Son-in-law).

 

2) Szintén nagyon sok az ún. méltóságnév az ótörökben (kb. van vagy húszfajta, ha nem több), ami nyilván az erősen hierarchizált nomád társadalommal van összefüggésben. Ezek némelyike a magyarban is megtalálható.

 

Pl. az ótörök 'aga' szó eredetileg az öregek tiszteletteljes megszólítása volt. Az Oszmán Birodalomban pedig az alacsonyabb rangú katonatisztek címe. A mai törökben 'úr' jelentésű.

 

Az ótörök 'beg' ( mai oszmán török bey, régi magyar történetírásban bég) pedig 'bő' változatban található meg a magyar nyelvben. A bő eredetileg nem melléknév volt, hanem az ősmagyar nemzetségfők címe/megszólítása. Az Oszmán Birodalom alatt a magasabb rangú katonatisztek címe, ma általában 'úr' jelentésben használatos.

 

Ha már az 'úr' szónál tartunk, az is török eredetű. Összevethető a mai török nyelvekben is meglévő 'ulu' - 'nagy' szóval. Ebből származik az 'ulusz, uluszak' szó, amely eredetileg talán szállásterületet, egy-egy nomád törzsfő felségterületét jelentette. Vesd össze a magyar 'uruszág' > 'ország' szóval.

 

A 'pasha' viszont perzsa eredetű, a 'padisah' > 'paisa' > 'pasa' alakváltozatokon keresztül. Ez a magyarok kiejtésében 'basa' alakban torzult, így került be a régebbi magyar történelmi munkákba is. Az újabb törikönyvekben már helyesen 'pasa' szerepel.

 

Létezik még 'basi' szó is, ez azonban nem a 'basa' vagy a 'pasa' becézett alakja (amint azt gyerekkoromban gondoltam), hanem 'tiszt' jelentéssel a török 'bas' - 'fej, fő' származéka.

 

3) Még érdekesebb vonás, hogy a 2) alatt említet méltóságnevek egy része személynévként is használatos.

 

Üdv: RB

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!