|
|
 |
majdnemszőke
2005-08-22 13:43:07
|
52
|
Nálunk még az elhatározás sem működik. Egyszerűen már meg sem próbál olyan dolgokat, mint pl. köszönés a szűk családon kívülieknek. Tanulási problémákról még nem beszélhetünk, oviban még nem derült ilyenre fény.
A türelem tényleg fontos. Kedves, hogy bíztatsz, bár érzek némi bizonytalanságot a soraidban. Lassú fejlődést én is látok, de ijesztő, hogy egy hétköznapi élethelyzettel való megbírkózás is gondot jelent. Még egy gombóc fagyit sem kért soha a cukrászdában vagy egy extra pohár vizet az oviban. Inkább szomjazik.
Ma rémálmom volt az általános iskolai felvételi beszélgetésről. :( Nem látom esélyét annak, hogy ott teljesíteni tud majd, pedig a megfelelő suliba való kerüléshez szükség lenne rá. Még van fél évünk...
Nálunk nem volt oxigénhiány, viszont egy nagyon hosszú és problémás szülés igen. Az orvosom szerint, csak azért úszta meg fizikai sérülés nélkül, mert picike volt. A pszichológus (és a többi doki) a sok órás "vergődés"-t okolja. Néha (otthon, torna közben, úszómedencében, ha kevesen vannak, stb.) megmutatja az "igazi" felszabadult énjét, de a külvilág előtt általában bezárkózik. Most nehezíti a helyzetet, hogy minden rezdülésemre figyel és a legkisebb egészségi problémára kétségbeesetten reagál. Gondolom, most csapódik le az is, hogy hetekig kórházban voltam.
Szomorú, hogy Dóri felé nem fordulnak a társai elég figyelemmel. Ilyen élmény nálunk is volt, mert agresszívabb társnője "üldözte" utálatával + a kialakult klikkek nem vették be játszani maguk közé. Nem igazán tudtuk feloldani egyik problémát sem. Az elsőre még voltak ötleteim, de elhárította mindet "ezt én nem merem" felkiáltással.
Most félreteszem az aggódó anyát és elutazunk. Elviszem a Balatonhoz, kicsit ketten leszünk. És elvtelenül kényeztetni fogom (rengeteg hattyúetetés, társasjáték, rollerezés és fürdés). Így készülünk az ovira. :)
|
|
A hozzászólás:
 |
Bogyó 2
2005-08-18 22:29:53
|
51
|
Mindenki azt mondja, hogy majd egyszer beérik a gyerek. Legyünk türelmesek.
Ez valóban így is lehet, mert tényleg bejönnek a dolgok. Csak sajnos ez egy folyamatos versenyfutás, mindig a többihez kell mérnünk, mert természetesen ők is fejlődnek. A mi gyerekeinknek pont, hogy gyorsabban kellene fejlődni ahhoz, hogy legyen esélyük.
Maga a mutizmus persze más, ott elég lehet egyszer is ha megbátorodik, de ugye vannak nálunk tanulási problémák is, matekból fel kellett menteni, nem tudom írtam-e már. Az folyamatos versenyfutás.
Ma sajnos volt egy kis affér. A feleségem elküldte a pár házzal arrébb lakó fejlesztő pedagógushoz, aki most más időpontban, hétközben tudta fogadni. Én szoktam egyébként elkísérni, de most még dolgoztam. Egyedül kellett volna elmennie, amit már többször is beígértünk neki. Egyszer-kétszer el is ment ide-oda, de ritkán. Nehéz rávenni. De most a kicsit nem akarta a feleségem összepakolni, megkérte menjen egyedül, de nem volt hajlandó, kicsit elfajult a dolog, ahogy elmesélték, sajnos. Este megbeszélték, hogy legközelebb ne legyen ilyen, hogy majd bátrabb lesz, hiszen neki is rossz, hogy a bátortalansága miatt nem nagyon barátkoznak vele a társai. El vannak vele, néha bejönnek hozzá - kertes házban lakunk, vidéken - de sajnos érthetően sokszor nem tudnak vele mit kezdeni, mert nem mindig vesz részt a játékokban, illetve Dóri azért ebben is érezhetően le van maradva tőlük, infantilis sokszor. Elpityeredve mondta, hogy a szomszéd kisfiú, akivel sokat vannak együtt, és ma is volt nála, az iskolában ő se játszik vele. Nagyon sajnáltam szegényt, de próbáltuk vele megértetni, hogy legyen bátrabb, játsszon a többiekkel, akkor érdekes lesz ő is, játszanak majd vele is. Mi a társakat nem tudjuk pótolni, s ezt neki kell megoldania. Sajnos nem sok esélyt látunk minderre, mert ilyenkor megígéri, láthatóan őszintén el is határozza, de aztán megint nyuszi lesz. Dehát muszáj bíznunk.
Nálatok is oxigénhiány volt akkor?
Nálunk Dórival muszáj volt elfogadtatnunk, hogy ő "nehezen" született, hiszen másoktól azért ez előbb-utóbb úgyis visszajut, és egy ilyen kapcsán ő maga kérdezte meg egyszer. De persze azért mi minden fejlesztést úgy állítottunk be, hogy ez majd segít, hogy még okosabb, ügyesebb legyen. |
|
Előzmény:
 |
majdnemszőke
2005-08-18 10:30:53
|
50
|
Van, amiben hasonlít a két lány..:)
Néha én is ellesem, hogy "biztonságos" helyzetben magához képest erőteljesen nyilvánít véleményt, de inkább a csoporttársainál fordult elő az oviban. Próbáltam faarccal fogadni (magamban meg örvendeztem, hogy végre kiáll magáért). De ez régebben volt, ősszel kiderül, hogy van-e folytatás. Szerencsére otthon és tornázás közben, uszodában velünk időnként feloldódik. Olyankor még a mozgása is más.
Természetgyógyásszal mi is próbálkozunk, a homeopátiát választottuk. A pszichológus és a homeopata doktornő is a születés körülményeire vezeti vissza a viselkedésproblémáját. Sajnos az előbbi szakember nem került közel hozzá, így eredményt sem várhattunk tőle (a gyerek még több óra közös játék után sem akart vele kettesben maradni). Másikhoz, esetleg több másikhoz - amíg nem muszáj -nem szeretném hordani, mert csak erősíti benne a tudatot, hogy ő nincs rendben. Így is örökölte dédije hipochonder :) génjeit.
Nem nagyon tudom elképzelni, hogy a kis bogyók varázsolni fognak, de a doktornő bíztat és 1 db eredményesen kezelt páciensét ismerem. Fizikai betegségen (pl. csecsemőkori sikítós hasfájás) korábban már segített.
A fejfájás okát keressük. Túl vagyunk a gyerekorvoson, szemészeten. Lehet, hogy az ovitól pánikol előre. Nem tudom. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|