|
|
 |
Bogyó 2
2005-08-18 22:29:53
|
51
|
Mindenki azt mondja, hogy majd egyszer beérik a gyerek. Legyünk türelmesek.
Ez valóban így is lehet, mert tényleg bejönnek a dolgok. Csak sajnos ez egy folyamatos versenyfutás, mindig a többihez kell mérnünk, mert természetesen ők is fejlődnek. A mi gyerekeinknek pont, hogy gyorsabban kellene fejlődni ahhoz, hogy legyen esélyük.
Maga a mutizmus persze más, ott elég lehet egyszer is ha megbátorodik, de ugye vannak nálunk tanulási problémák is, matekból fel kellett menteni, nem tudom írtam-e már. Az folyamatos versenyfutás.
Ma sajnos volt egy kis affér. A feleségem elküldte a pár házzal arrébb lakó fejlesztő pedagógushoz, aki most más időpontban, hétközben tudta fogadni. Én szoktam egyébként elkísérni, de most még dolgoztam. Egyedül kellett volna elmennie, amit már többször is beígértünk neki. Egyszer-kétszer el is ment ide-oda, de ritkán. Nehéz rávenni. De most a kicsit nem akarta a feleségem összepakolni, megkérte menjen egyedül, de nem volt hajlandó, kicsit elfajult a dolog, ahogy elmesélték, sajnos. Este megbeszélték, hogy legközelebb ne legyen ilyen, hogy majd bátrabb lesz, hiszen neki is rossz, hogy a bátortalansága miatt nem nagyon barátkoznak vele a társai. El vannak vele, néha bejönnek hozzá - kertes házban lakunk, vidéken - de sajnos érthetően sokszor nem tudnak vele mit kezdeni, mert nem mindig vesz részt a játékokban, illetve Dóri azért ebben is érezhetően le van maradva tőlük, infantilis sokszor. Elpityeredve mondta, hogy a szomszéd kisfiú, akivel sokat vannak együtt, és ma is volt nála, az iskolában ő se játszik vele. Nagyon sajnáltam szegényt, de próbáltuk vele megértetni, hogy legyen bátrabb, játsszon a többiekkel, akkor érdekes lesz ő is, játszanak majd vele is. Mi a társakat nem tudjuk pótolni, s ezt neki kell megoldania. Sajnos nem sok esélyt látunk minderre, mert ilyenkor megígéri, láthatóan őszintén el is határozza, de aztán megint nyuszi lesz. Dehát muszáj bíznunk.
Nálatok is oxigénhiány volt akkor?
Nálunk Dórival muszáj volt elfogadtatnunk, hogy ő "nehezen" született, hiszen másoktól azért ez előbb-utóbb úgyis visszajut, és egy ilyen kapcsán ő maga kérdezte meg egyszer. De persze azért mi minden fejlesztést úgy állítottunk be, hogy ez majd segít, hogy még okosabb, ügyesebb legyen. |
|
A hozzászólás:
 |
majdnemszőke
2005-08-18 10:30:53
|
50
|
Van, amiben hasonlít a két lány..:)
Néha én is ellesem, hogy "biztonságos" helyzetben magához képest erőteljesen nyilvánít véleményt, de inkább a csoporttársainál fordult elő az oviban. Próbáltam faarccal fogadni (magamban meg örvendeztem, hogy végre kiáll magáért). De ez régebben volt, ősszel kiderül, hogy van-e folytatás. Szerencsére otthon és tornázás közben, uszodában velünk időnként feloldódik. Olyankor még a mozgása is más.
Természetgyógyásszal mi is próbálkozunk, a homeopátiát választottuk. A pszichológus és a homeopata doktornő is a születés körülményeire vezeti vissza a viselkedésproblémáját. Sajnos az előbbi szakember nem került közel hozzá, így eredményt sem várhattunk tőle (a gyerek még több óra közös játék után sem akart vele kettesben maradni). Másikhoz, esetleg több másikhoz - amíg nem muszáj -nem szeretném hordani, mert csak erősíti benne a tudatot, hogy ő nincs rendben. Így is örökölte dédije hipochonder :) génjeit.
Nem nagyon tudom elképzelni, hogy a kis bogyók varázsolni fognak, de a doktornő bíztat és 1 db eredményesen kezelt páciensét ismerem. Fizikai betegségen (pl. csecsemőkori sikítós hasfájás) korábban már segített.
A fejfájás okát keressük. Túl vagyunk a gyerekorvoson, szemészeten. Lehet, hogy az ovitól pánikol előre. Nem tudom. |
|
Előzmény:
 |
Bogyó 2
2005-08-17 23:27:50
|
49
|
Jaj Istenem!
Csak most értettem meg amit korábban írtál...
Egy ideig nehéz volt újból írni.
De inkább írok rólunk.
Dóri nagyon szereti a kistesót, és tavaly amikor kiderült, hogy jön, akkor vettünk mi is egy kiskutyát. Sose volt állatunk korábban, mindig csak terveztük. De végre belevágtunk. Előtte nem nagyon mertünk, mert gyakran nem vagyunk itthon, és nem tudtuk kire bízni. Most sem könnyű, pl. nemrég nyaralni voltunk, de megoldjuk. Dóri korábban félve nyúlt az állatokhoz is, de egy éve van egy kutyánk. Nagyon jót tesz neki szerintem. Sokat játszik vele, most már össze-vissza dögönyözi, és az önbizalmának biztos, hogy jó, hogy van akinek ő is parancsolhat. Most már így van ez a kistesóval is. Sőt igazából már jópár hónapja az a gond, hogy túlságosan is fegyelmezi őket, talán velük éli ki azt, amit egyébként nem mer meglépni, a társainak ugye nem nagyon mer szólni. De egyszer majd csak megtalálja a helyes mértéket, talán job ez mintha velük se merne mit csinálni. Tény, hogy a kutyus azért nem hallgat úgy rá, de ez azért gyerekek esetében majdnem természetes.
A feleségem azt mondta nemrég, hogy ne korholjuk Dórit, hogy nem beszél rendesen, mert nem használ. Nehéz megállni, de most megpróbáljuk. Legújabban tervezve van egy talpmaszírozás is a környék egy neves természetgyógyászánál.
Sajnos az iskolánál tanítóváltás lesz, ez nem jó hír, nála nagyon fontos a stabilitás.
A kutyát szerintem érdemes megpróbálni, csak jól kell kiválasztani. És akkor valóban szüksége lehet a gyerektársaságra, fóleg az lenne a jó, ha lenne kisebb rokongyerek vagy közeli barátok gyereke, akit gyakran láthat.
A feje mitől fájhat? Furcsa egy kisgyereknél ilyen hosszú ideig! |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|