Keresés

Részletes keresés

LvT Creative Commons License 2005-08-18 13:42:22 228
Kedves malaczky!

> (eleve nem Zeosz!)

A pont -- a szótár szintjén -- jogos.


> A helyzet valójában az, hogy az ógörög nyelvben a főisten, Zeusz [...] neve kettős tövű

Nem kívántam a topik közönségét ilyesmivel terhelni, inkább könnyebben verifikálható példát hoztam. (Annál is inkább, mert a kéttövűség is egy korábbi nyelvjárás-keveredés eredménye.)
Pater Altenberg Creative Commons License 2005-08-18 10:20:06 225
Üdv. Csáky Albin rendeletéhez. Érdemes volna menézni az európai országok gomn.-i tanrendjét: mikor hol, meddig volt közelező a görög? És az adatok után: mi ebből a tanulság? Semmi sem egyértelmű és egyszerű. Nem a tömeg a kötelező tárgyakból okosodva, hanem kevesek szabják meg a magas kultúrát.
A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2005-08-18 10:11:31 224

Kedves LvT!

 

Ezt írtad fentebb: "Vagy az ógörög Zeosz szemben a lation deus-szal, ill. más görög nyeljárási alaphoz tartozó Dio- kezdetű nevekkel."

 

A helyzet valójában az, hogy az ógörög nyelvben a főisten, Zeusz (eleve nem Zeosz!) neve kettős tövű, ezért a név ragozása vegyes (nom. Zeusz, acc. Dia, gen. Dios, dat. Dii, voc. Zeu), de   azért a — görögszótáram etimológiai utalása alapján is  ősibbnek tűnő — Di tő túlsúlyát mutatja. (A pontosság kedvéért megjegyzem, hogy a Di iótája után még egy digamma is szerepel a töveket megadó nyelvtankönyvem e helyén, e betűt azonban a karaktertáblában nem találom).

 

Ahogy a költő mondja: "Anér és andros a genitivusa, beh elfeledtünk görögül s férfiul..." Köszönhetjük ezt mindenekelőtt gróf Csáky Albin kultuszminiszternek, mint erről (talán a Magyarulezben) egyszer már említést tettem.

Előzmény:
LvT Creative Commons License 2005-08-16 14:18:51 212
Kedves Don Quixote!

> gyakori-e a világ nyelveiben a d > z hangváltozás?

A gyakorságról nem tudnék számot adni, de nem példa nélküli. Közelünkben ilyet mutat a román: zi 'nap' < lat. dies. Vagy az ógörög Zeosz szemben a lation deus-szal, ill. más görög nyeljárási alaphoz tartozó Dio- kezdetű nevekkel.

Tekintve, hogy pl. a környező nyelvekben a /z/ nem önálló fonéma, csak helyzeti variáns, ide számolhatnak azok az esetek is, amikor a "végállomás" nem /z/, hanem továbbfejlődve /sz/, vagy /c/, /dz/. Pl. spanyol cabeza < lat. caput, ol. pizza < gör. pitta, német Zunge 'nyelv' ~ a. tongue.


> A magyarban egy ilyen alternatív változatot találtam: gondolkodik = gondolkozik.

Most hirtelen nem tudom, hogy mi az ezzel kapcsolatos álláspont, de ez lehet, hogy ez két külön képző: a rakodik-nak ui. nincs *rakozik mellékalakja, a sakkozik-nak pedig nincs *sakkodik. A szininím képzők nem ritkál, ma is ilyen (többé-kevésbé) pl. az -l, ill. a -zik, pl sízik ~síel.

Jobb, mert biztosabb példa: az ízes ~ édes, ill. a bűz ~ büdös.


> Lehet, hogy a d hang egy ilyen kemény th közbenső fázison keresztül változik z-vé?

A magyar esetén ez az út feltételezett, erre mutatnak többek közt az olyan párok min t m. nemez ~ újperzsa nämäδ.

Fontos még itt, hogy a fenti változás nem ötletszerű volt, ugyanis a magyarban minden nem kettőzött zöngétlen zárhang azonosan változott. Először zöngések lettek: p > b, t > d, k > g, majd a zöngés zárhangok ugyanaon a helyen képzett zöngés zárhangok lettek: p > b > β (w), t > d > δ, k > g > γ. A végeredmény azután továbbfejlődött: a β (w) kettős sorsa -- v ill. beleolvadás az előtte álló mgh.-ba -- szépen követkető a rav(asz) ~ ró(ka) szópáron. A δ-ből a képzés hátrébb tolódásával z lett (ez kb. azonos típusú a β (w) > v változással). Legkésőbb a γ változott, mivel a Tihanyi Alapító levélben a mai szántó helyett még σαμταγ (szamtaγ) van írva., a Jenő törzsnév legkorábban adatolt formája Ιενεχ (Jeneγ).

A spanyol a magyarhoz nagyon hasonló utat járt be a p > b > β (w), t > d > δ, k > g > γ állapotig.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!