|
|
 |
LvT
2005-08-18 13:42:22
|
228
|
Kedves malaczky!
> (eleve nem Zeosz!)
A pont -- a szótár szintjén -- jogos.
> A helyzet valójában az, hogy az ógörög nyelvben a főisten, Zeusz [...] neve kettős tövű
Nem kívántam a topik közönségét ilyesmivel terhelni, inkább könnyebben verifikálható példát hoztam. (Annál is inkább, mert a kéttövűség is egy korábbi nyelvjárás-keveredés eredménye.)
|
|
 |
Pater Altenberg
2005-08-18 10:20:06
|
225
|
| Üdv. Csáky Albin rendeletéhez. Érdemes volna menézni az európai országok gomn.-i tanrendjét: mikor hol, meddig volt közelező a görög? És az adatok után: mi ebből a tanulság? Semmi sem egyértelmű és egyszerű. Nem a tömeg a kötelező tárgyakból okosodva, hanem kevesek szabják meg a magas kultúrát. |
|
A hozzászólás:
 |
Törölt nick
2005-08-18 10:11:31
|
224
|
Kedves LvT!
Ezt írtad fentebb: "Vagy az ógörög Zeosz szemben a lation deus-szal, ill. más görög nyeljárási alaphoz tartozó Dio- kezdetű nevekkel."
A helyzet valójában az, hogy az ógörög nyelvben a főisten, Zeusz (eleve nem Zeosz!) neve kettős tövű, ezért a név ragozása vegyes (nom. Zeusz, acc. Dia, gen. Dios, dat. Dii, voc. Zeu), de azért a — görögszótáram etimológiai utalása alapján is ősibbnek tűnő — Di tő túlsúlyát mutatja. (A pontosság kedvéért megjegyzem, hogy a Di iótája után még egy digamma is szerepel a töveket megadó nyelvtankönyvem e helyén, e betűt azonban a karaktertáblában nem találom).
Ahogy a költő mondja: "Anér és andros a genitivusa, beh elfeledtünk görögül s férfiul..." Köszönhetjük ezt mindenekelőtt gróf Csáky Albin kultuszminiszternek, mint erről (talán a Magyarulezben) egyszer már említést tettem. |
|
Előzmény:
 |
LvT
2005-08-16 14:18:51
|
212
|
Kedves Don Quixote!
> gyakori-e a világ nyelveiben a d > z hangváltozás?
A gyakorságról nem tudnék számot adni, de nem példa nélküli. Közelünkben ilyet mutat a román: zi 'nap' < lat. dies. Vagy az ógörög Zeosz szemben a lation deus-szal, ill. más görög nyeljárási alaphoz tartozó Dio- kezdetű nevekkel.
Tekintve, hogy pl. a környező nyelvekben a /z/ nem önálló fonéma, csak helyzeti variáns, ide számolhatnak azok az esetek is, amikor a "végállomás" nem /z/, hanem továbbfejlődve /sz/, vagy /c/, /dz/. Pl. spanyol cabeza < lat. caput, ol. pizza < gör. pitta, német Zunge 'nyelv' ~ a. tongue.
> A magyarban egy ilyen alternatív változatot találtam: gondolkodik = gondolkozik.
Most hirtelen nem tudom, hogy mi az ezzel kapcsolatos álláspont, de ez lehet, hogy ez két külön képző: a rakodik-nak ui. nincs *rakozik mellékalakja, a sakkozik-nak pedig nincs *sakkodik. A szininím képzők nem ritkál, ma is ilyen (többé-kevésbé) pl. az -l, ill. a -zik, pl sízik ~síel.
Jobb, mert biztosabb példa: az ízes ~ édes, ill. a bűz ~ büdös.
> Lehet, hogy a d hang egy ilyen kemény th közbenső fázison keresztül változik z-vé?
A magyar esetén ez az út feltételezett, erre mutatnak többek közt az olyan párok min t m. nemez ~ újperzsa nämäδ.
Fontos még itt, hogy a fenti változás nem ötletszerű volt, ugyanis a magyarban minden nem kettőzött zöngétlen zárhang azonosan változott. Először zöngések lettek: p > b, t > d, k > g, majd a zöngés zárhangok ugyanaon a helyen képzett zöngés zárhangok lettek: p > b > β (w), t > d > δ, k > g > γ. A végeredmény azután továbbfejlődött: a β (w) kettős sorsa -- v ill. beleolvadás az előtte álló mgh.-ba -- szépen követkető a rav(asz) ~ ró(ka) szópáron. A δ-ből a képzés hátrébb tolódásával z lett (ez kb. azonos típusú a β (w) > v változással). Legkésőbb a γ változott, mivel a Tihanyi Alapító levélben a mai szántó helyett még σαμταγ (szamtaγ) van írva., a Jenő törzsnév legkorábban adatolt formája Ιενεχ (Jeneγ).
A spanyol a magyarhoz nagyon hasonló utat járt be a p > b > β (w), t > d > δ, k > g > γ állapotig. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|