Szia,
végre van időm normálisan válaszolni. Eléggé elgondolodtam, arról, amit írtál és arra jutottam, hogy hagyom a testem beszélni :)). A tejet mindíg utáltam és jobban belegondolva a joghurtot sem szeretem, csak hagytam teletömni a fejem média-aktiviával, ellenben évente kétszer ellenállhatatlan vágyat érzek kecskesajtra (nincs messze tőlünk egy farm, ahol készítik) mézzel, dióval. Sok tanulsággal szolgált a szombat esti családi vacsi az étteremben is. Gondoltam nem rizikózok a gyerek kajájával, rendeltem neki tésztát, amit tudom, hogy szeret. Magamnak meg bélszínt, grillzöldséggel. A drága lányom, aki alapjáraton nem eszi a húst bevágta a steakem, zöldségem. Tegnap elkezdtem játszani. Amikor megkívántam valamit ( az éhes nem jó szó, csupán ehetnékem volt), nem rohantam azonnal kajálni, vásárolni, hanem fejben elkezdtem bővíteni a listát, amit a bűnözés helyett, inkább ennék. Így hosszas elmélkedés után a sütiből 2 barack lett és nem pótlásnak éreztem, inkább a sütikívánás tűnt pótléknak a barack helyett. Talán ha újra megértem a szervezetem nyelvét, akkor nem fog gondot okozni kigondolni mit ehetek és tántalán úgy érzem, ezzel megoldódhatnak néha kisebb, néha nagyobb súlyproblémáim is.
|