Jaj Istenem!
Csak most értettem meg amit korábban írtál...
Egy ideig nehéz volt újból írni.
De inkább írok rólunk.
Dóri nagyon szereti a kistesót, és tavaly amikor kiderült, hogy jön, akkor vettünk mi is egy kiskutyát. Sose volt állatunk korábban, mindig csak terveztük. De végre belevágtunk. Előtte nem nagyon mertünk, mert gyakran nem vagyunk itthon, és nem tudtuk kire bízni. Most sem könnyű, pl. nemrég nyaralni voltunk, de megoldjuk. Dóri korábban félve nyúlt az állatokhoz is, de egy éve van egy kutyánk. Nagyon jót tesz neki szerintem. Sokat játszik vele, most már össze-vissza dögönyözi, és az önbizalmának biztos, hogy jó, hogy van akinek ő is parancsolhat. Most már így van ez a kistesóval is. Sőt igazából már jópár hónapja az a gond, hogy túlságosan is fegyelmezi őket, talán velük éli ki azt, amit egyébként nem mer meglépni, a társainak ugye nem nagyon mer szólni. De egyszer majd csak megtalálja a helyes mértéket, talán job ez mintha velük se merne mit csinálni. Tény, hogy a kutyus azért nem hallgat úgy rá, de ez azért gyerekek esetében majdnem természetes.
A feleségem azt mondta nemrég, hogy ne korholjuk Dórit, hogy nem beszél rendesen, mert nem használ. Nehéz megállni, de most megpróbáljuk. Legújabban tervezve van egy talpmaszírozás is a környék egy neves természetgyógyászánál.
Sajnos az iskolánál tanítóváltás lesz, ez nem jó hír, nála nagyon fontos a stabilitás.
A kutyát szerintem érdemes megpróbálni, csak jól kell kiválasztani. És akkor valóban szüksége lehet a gyerektársaságra, fóleg az lenne a jó, ha lenne kisebb rokongyerek vagy közeli barátok gyereke, akit gyakran láthat.
A feje mitől fájhat? Furcsa egy kisgyereknél ilyen hosszú ideig! |