Az eteokrétairól egy írás a görög nyelv barátai topikból átmásolva:
"A krétai probléma - írja Hrozný -, a történelem legnagyobb problémája, mint Ludwig Curtius mondotta, félszázadon át nyugtalanította a régészek és történettudósok elméjét. Magában foglalja a prehellén népesség, az úgynevezett pelazgok kérdését is, a mükénei műveltségét és nagyszámú egyéb, fontos problémát. 1900-ban jutott válságos pontra, mikor Sir Arthur Evans knósszoszi ásatásai során 1600 krétai írású cseréptáblát talált. Hasonló táblákat találtak görög földön is, így Thébában s újabban az amerikai Blegen Püloszban, Nesztor székhelyén, Pelopónnészoszban.
Legelőször is jelezzük, hogy háromféle krétai írást ismerünk, és pedig:
1. Hieroglifikus írást, mely a Kr. e. 2100-1580 közt volt használatban;
2. A. jelzésű lineáris írást, a Kr. e. 1650-1400 közti időből; ez főként a 16. században virágzott;
3. B. jelzésű lineáris írást, a Kr. e. 1450-1200 körüli időből.
A krétai írás három formája fejlődésének három állomását képviseli. Mi a B. jelzésű lineáris írásnak szenteljük munkánkat, ezzel íratott a legtöbb fennmaradt emlék. Mindeddig egyetlen krétai írásjelet sem fejtettek meg, minthogy a krétai nyelv ismeretlen volt. A krétai probléma megoldása azért a legnehezebb, mert olyan feliratokkal van dolgunk, melyek ismeretlen írással, ismeretlen nyelven vannak írva. Két ismeretlenből álló, megoldhatatlan egyenlettel állunk szemben, melyet Henri Berr, Glotz művének: »La civilisation Égéenne«-nek előszavában e végkövetkeztetéssel jellemzett: »Kréta még várja Champollionját«".
Noha számtalan kísérlet történt a krétai írás megoldására, egyikük sem járt sikerrel. A kudarc egyik legfőbb oka az volt, hogy a görög nyelvből próbálták megmagyarázni a görög földről származó, krétai nyelven írt feliratokat. A nehézség másik oka abban állt, hogy a nyelvészek a krétai írást a ciprusi segítségével akarták kibetűzni, amely a Kr. e. első évezredből származik. Itt azonban nem arról van szó, hogy bizonyos hasonlóságok és kapcsolatok vannak a két írás között; teljességgel lehetetlen a ciprusi értékeket (jelentéseket) a krétai iratok olvasására alkalmazni. Nyelvészeti szempontból lehetetlen olvasatok származnak az ilyen kombinációkból.
Magamnak azonban, krétai kutatásaim legkezdetétől fogva, az a határozott érzésem volt, hogy a krétai írás rokonságban van számos ókeleti írással, mint például a hieroglifikus "hittitával", a protoindiaival, amelyről kimutattam, hogy Nyugat-Ázsiából származik; továbbá néhány esetben a babiloni ékírással, a szinájival, s különösen a foinikkal és a hieroglifikus egyiptomival. Ennek az ókeleti paleografikus forrásanyagnak (a prágai állami nyomdában kiöntettem és összehasonlító táblázatokban egybeállítottam) gondos kritikai vizsgálata hamarosan rávezetett, hogyan azonosítsam a krétai írásjeleket, és meghatározhassam valószínű olvasatukat. Csakhamar egyes elfogadható s nagyon valószínű szavakhoz és nevekhez jutottam, melyek lehetővé tették az összehasonlítást. Módszerem mindig szigorúan kombinatív volt.
Első sikeresen megfejtett felirataim egyikét Kuruniotisz tanár találta Eleusziszban; a szöveg egy nagy edényre van festve (30. ábra.). Az első szó első jele pontos mása a ciprusi ta jelnek; a harmadik jel hasonló a ciprusi na,n jelhez, csupán a felső rövid összekötő vonalban különbözik tőle: . A második jel csaknem azonos a hieroglif "hittita" jellel, éppúgy mint a protoindiai ya szótagjeggyel. Eredményképpen elolvashattam a felirat első szavát: ta-ya-n(a).
A második sor első szava ugyanavval a jellel kezdődik, amelyet a ciprusiban ta-nak vagy alkalmilag t-nek olvasunk. A szó harmadik jele lábat ábrázol, s emlékeztet a "láb" jelre, jelentése pedig a b. Ugyane szó negyedik jele csupán változata az első sor második jelének, s így ya-nak olvasandó. A második sor második jele többféle ha,h jelentésű jegyre emlékeztet, így többek közt a sábai , jegyre, s néhány hasonló hieroglif-"hittita", etruszk és más jelre. Eredményül a második sor első szavára ezt az olvasatot nyertem: T(a)-ha-ba-ya.
A felirat egy oly jellel végződik, amely gyakran előfordul a hieroglif-"hittita", a protoindiai, sőt a babiloni ékírásban, s jelentése "nagy ház, palota".
Nézetem szerint az első szó: tayan(a) az ékírású-hittita tai-, te- ige származéka, nyilván rokona, többek közt, a görög tithémi-nek, s jelentése: (le)tesz, (el)helyez, (le)rak. A szó gyakran előfordul a krétai feliratokon evvel a jelentéssel: "ami letétetett, felajánltatott (felajánlott adomány)". A következő szó: T(a)habaya, úgy látszik Théba város nevének krétai vagy prehellén formája: Thébé, Thébai. A krétai alak valószínűleg többes számú forma, -ai(a) raggal, amelyet többek közt a hieroglif-"hittitából" is ismerünk.
Így tehát a felirat szövegének alábbi fordítását kaptam:
Theba város palotájának felajánlása.
Úgy látszik, a thébai palota ajándékozta ezt az edényt az eleusziszi szentélynek, valami értékes tartalommal megtöltve, felajánlásul az ott tisztelt isteneknek. Ezt az értelmezést teljesen valószínűnek tartom s megegyezőnek az egész környezettel. Több ilyenfajta felirat maradt fenn, különösen Thébában...
Egy másik, Knósszoszban talált felirat, szintén első megfejtéseim egyike, újabb jelek és szavak ismeretéhez segített (31. ábra.).
Az írás első jele nem egyéb, mint változata a már ismert ya jelnek. A második a kéz képjegye öt ujjal, s emlékeztet a proto-indiai jelre, amely szintén kezet ábrázol, s jelentése: i. Ez a hangérték vélhetőleg sémita eredetű, és a sémita yad, a babiloni idu szóra megy vissza, mely kezet, kart jelent. Ezért az első szót -yá-i-nak olvasom, minthogy ezt az olvasatot a krétai feliratok számos helye megerősíti.
A felirat harmadik jele azonos a ciprusi és az ékírású babiloni pa jellel, s valószínűleg pa-nak is ejtették ki. A következő jel tökéletesen megegyezik a foinik t és emfatikus [nyomatékos] t jellel. Az ötödik jel hangértéke kétségkívül ru. Ahogy számos más esetben kimutattam, csepegő vizet jelent. Így a következő szót kaptam: pa-t(a)-ru. Ez babiloni eredetű szó, jelentése "tőr". S hogy olvasatom helyes, bizonyítja a tőr ábrája a felirat végén. Ez a kép beszédesen szemlélteti és megerősíti, hogy a szövegben tőrről van szó. A patru szó a babiloniból van kölcsönvéve. Még többször is látni fogjuk, hogy a babiloni hatás Krétán igen erős volt.
E hatás bebizonyulása egyike volt a sokféle meglepetésnek a krétai feliratok kibetűzése során. Több babiloni pecséthenger került elő Krétán, mégis aligha lehetett várni, hogy a babiloni hatás oly erős volt légyen, mint a krétai szövegek fölfedik. De hadd hívjam fel a figyelmet egy Assurból származó asszír szövegre, melyből megállapítható, hogy Szárgon király politikai hatalmának (Kr. e. 24. század) nyugati határa Anaku és Kaptara volt. Kaptara országa kétségkívül azonos a bibliai Kaftór országával vagyis Krétával. Evvel a névvel szoros kapcsolatban van az egyiptomi Kftjw, Keftiu név, mely Krétára és a krétaiakra vonatkozik. Megállapítottnak vesszük, hogy Szárgon, Akkád leghatalmasabb királya, aki hadjárataiban "átkelt a nyugati tengeren és három évet töltött Nyugaton", eljutott Krétára, s a szigetet babiloni gyarmattá tette, hasonlóan Babilon majd Szíria többi kereskedelmi gyarmatához, mint például Kanes, ma Kültepe városát Kis-Ázsiában. Csak így magyarázhatjuk meg a babiloni neveket, miket a krétai szövegekben találtam, keresés nélkül, így például a Naggaru nevet, mely ácsot jelent. Lehetséges az is, hogy az Anaku név, vagyis "az Ólom Országa", melyet Szárgon, úgy látszik, szintén elfoglalt, az attikai Laurion-hegylánc híres ólom- és ezüstbányáit jelzi, melyek Attika és Athén gazdagságának fő forrásai voltak. Ebből következik, hogy Ó-Babilon leghatalmasabb királya görög földön járt. Mint látni fogjuk, éppen Argolisz mutat fel erős babiloni és babiloni-amorita hatásokat.
A felirat harmadik szava kettősbaltát ábrázoló jellel kezdődik, s úgy látszik, determinatívumként használták azoknak a helyeknek jelölésére, ahol a kettősbalta szentélyei álltak. A kettősbalta a mezopotámiai és a kis-ázsiai műveltség övezetéből jött, vagyis a hittitáktól és a szírektől, s a legfontosabb szent jelvények egyike volt Krétán. Ezután a láb közepe következik, ba olvasattal, után a jel, mely igen gyakran a krétai jellel váltakozik. Az utóbbit a hieroglif-"hittita" jellel hasonlítanám össze sza, szi, sz jelentéssel, és a protoindiai jellel, mely szintén sza,szi,sz-nek vagy sá, si, s-nek olvasandó. Ebből folyik, hogy a jel sza, szi, sz-et jelent, ami számtalan szövegben használhatónak bizonyult. Ezt a jel követi, mely más helyeken a ya jelével váltakozik, s ennélfogva szintén ya-nak olvasandó. Így arra jutok, hogy a jel itt szi-nek olvasandó: Ba-szi-ya. A szó utolsó jele ismét a kettősbalta, csakhogy ez esetben fonetikusan olvasható abból az okból, mert a kettősbalta neve Kis-Ázsiában és valószínűleg Krétán is labrys volt; a fonetikus olvasat la, l, a labrys eleje. A labrys szó rokonságban van a labürinthosszal, mely a knoszoszi királyi palota neve, ahol a király isteni hatalmának ez az emblémája nagy számban volt elhelyezve.
A feliratot a következőképp olvasom:
yá-i pa-t(a)-ru kettősbalta Ba-szi-ya-l(a) (tőr képe).
A yá-i szót ismerjük a hieroglif-"hittitából" és a protoindiaiból: ez a yas, yat mutató névmás többes számú, első személyű, indoeurópai megfelelője: *ios, görög: ős osz, ó-indiai: ya-h, többes számú végződése: -ai. A Basziyal-ban szereplő -al rag tulajdont, valamihez tartozást jelent, s jól ismert a hittitában és más kis-ázsiai nyelvekben. A mondat fordítása így hangzil:
Ezek a kettősbalta Baszija városának tőrei - beleértve, hogy Baszijában készítették őket.
Baszija városa ekkoriban oly híres volt tőreiről, mint a mohamedán Kelet damaszkuszi acéljáról. Ez a felirat a knoszoszi arzenál leltárának egyik tétele, s azt mondja: "Ezek itt Baszija város tőrei", szemléltetve egy tőr rajzával.
Már ez a két rövid felirat is a rokonságnak határozott nyomait tünteti fel a hittita nyelvvel és általánosságban szólva, a kis-ázsiai nyelvekkel. A yai névmás, mely ezek-et jelent, egy csoportba osztja őket a hieroglif-"hittitával", és nem az ékírású hittitával. De e mellett a krétaiban megtaláljuk a nat mutató névmást, mely előfordul az ékírású hittitában, azonban a hieroglifikusban nem. E szerint a krétai nyelv, úgy látszik, közbenső helyen áll e két indoeurópai nyelv között, mindkettővel más-más érintkező pontokon lévén kapcsolatban..."
Ez a két rövid próba bizonyára elegendőképpen szemlélteti Hrozný módszerét, s egyúttal ízelítőt ad munkásságának, a puszta írástörténetet messze meghaladó jelentőségéről. A kutatás útja ezután egyre könnyebb lesz, s az egyiptomi és babiloni példára emlékezve, lényeges új felfedezéseket várhatunk a Mediterráneum eddig történet előttinek bélyegzett múltjáról. Bár egy különös, érthetetlen tünettel számolnunk kell: érthetetlen, hogy e rendkívül fejlett műveltség maradványai közül hosszabb írott szövegnek vagy éppen "könyvnek" roncsai sem kerültek elő, könyvtárnak nyomára sem akadtak, mint ahogy - különös - templomokat sem találtak. Minden helyet kapott a palotavárosok csodálatos labirintusaiban: dísztermek, függönyökkel tagolható, a nap minden szakában más-más kilátást nyújtó oszlopcsarnokok, teraszok, kertek, felvonulóutak a márvány, az alabástrom, a dús színű freskók pompájában, cirkuszi arénák, vízöblítéses fürdők és W. C.-k, arzenálok, élelmiszerraktárak - a gazdagság s a művészet virágzásának minden formájában. De az irodalmi és tudományos élet emlékei hiányzanak, s a vallási kultuszból csak emblémák és oltárok, áldozatok miniatűr képei maradtak fenn, igaz, hogy ezek seregestül. Mi történt Krétán évezredeken át? A romok igen sokat s csodálatos dolgokat beszélnek el, de még ugyanannyi rejtély várja a megoldást.
Jegyzet: Ezekhez az új felfedezésekhez szorosan kapcsolódik egy híradás, mely éppen e sorok írása közben (1954. július) érkezik hozzánk. Noha a hírt csupán egy illusztrált hírlapi közleményből vesszük, amelyet nem sorolhatunk a megbízható források közé, mégsem hagyhatjuk említetlenül, hiszen az egész krétai kérdés lezáratlan még, s bizonyára így marad még hosszú éveken át. Ezúttal a Püloszban, 1939-ben talált agyagtáblákról van szó, melyeknek feliratait a híradás szerint most fejtette meg Michael Ventris40 angol építész és műkedvelő írás-régész. A táblák kb. Kr. e. 1500-ból származnak és görög nyelvűek. E szerint Homérosz görögjei, helyesebben az iónok már 5-600 évvel az Iliász kelte előtt írástudók voltak, s a megfejtő szerint saját ábécéjük volt. Ez megcáfolná az eddigi tudományos közmegállapodást, hogy az e korban már szereplő görög népek írástudatlanok voltak, mert hiszen a görög ábécé foinik eredetű és sokkal későbbi időből származik. A híradásban felsorolt angol és amerikai szakemberek, kik Ventris megfejtéseinek további feldolgozásával foglalkoznak, nem említik a krétai írást, sem sikeres kibetűzését, holott a közölt ábrákból első tekintetre megállapítható, hogy a feliratokon kétségkívül krétai írásjelekkel van dolgunk. Ebből egy igen egyszerű következmény adódik: ha a feliratok csakugyan görög nyelvűek, az azt jelenti, hogy valamelyik kis-ázsiai görög nép ebben az időben átvette és használta a krétai írásrendszert - ahogyan 3-400 századdal utóbb a foinikot. S a kérdés csak az, miért mondott le az előbbiről, s miért lett általánossá és véglegessé a másik? Ebben a szokott körülmények játszhattak közre: a népközi érintkezés, a kereskedés stb. viszonyai, de a döntő ok nyilván az lett, hogy a foinik betűábécé fejlettebb volt, és jobban simult a görög beszéd törvényeihez."
|