|
|
 |
TamásD
2005-07-25 19:58:56
|
108
|
Nézzük sorban. Sajnos kinézetre a tumort teljes biztonsággal általában nem lehet megkülönböztetni a daganattól. Daganatban is gyakran előfordul párhuzamosan gyulladás, mert a tumor növekedése során elzárhat kis pancreas vezetékeket, ami mögött megpang az pancreas nedv és begyullad, vagy a széteső nekrotikus tumormassza is okozhat gyulladást. A másik ok, hogy műtét során a pancreast nagyon nehéz látótérbe hozni, nem úgy kell elképzelni, hogy a sebész nézegeti, forgatgatja, eldönti. Általában úgy megy, hogy egy kicsit megbontja a környező szöveteket, tapint egy kőkemény tömött valamit a pancreasnak megfelelően, aminek a méretéből, elhelyezkedéséből, a környező szövetekkel való összekapaszkodásából (ez a sebész számára "életveszélyes" terület, közeli nagyerekkel) megmondja, hogy operálható vagy sem. Ha nincs előzetes szövettan, akkor vékony tűvel vesz két-három mintát. Ha ez nem igazol tumort vagy tumor de a mérete alapján operálható, akkor megcsinálja a rezekciót, ha már nem operálható, akkor bezárja a hasat, mielőtt nagyobb bajt csinálna. Annyit lehet tenni ilyenkor, hogy (mint a ti esetetekben is) az epeelfolyást biztosítandó a közös epevezetékeket beleszájaztatja valahol a vékonybélbe, mert a növekvő tumor előbb utóbb elzárja. Sajnos a kemotherápia a gyakorlatban hatástalan, persze adni kell, hátha, de sokat nem szabad tőle várni.
A leírt szövettan érdekes, ritka. A Vater papilla (az a szájadék, ahol a pancreas vezeték és a közös epevezeték beleömlik a patkóbélbe) tumor valójában átmenet a vékonybéldaganatok és a pancreas daganat között, mert a vékonybél falából indul ki de rátör a pancreas fejére. Az adenocarcinoma rosszindulatú daganattípus, de maga ez a Vater paplla tumor sokkal jobb prognózisú, mint az igazi pancreas tumor. Ez magyarázhatja a férjed 3 éves túlélését. Ha időben elkapják, rezekcióval esetleg teljesen meggyógyítható, sajnos nálatok már nagyon nagy volt. Itt a beteg halálát általában nem is a tumor terjedése okozza, hanem a következményes szövődmények (sárgaság, vérzés, általános legyengülés).
TamásD
|
|
A hozzászólás:
 |
SzJucus
2005-07-25 19:16:53
|
107
|
Kedves TamásD!
Nagyon szépen köszönöm a kimerítő választ!
Én is visszaolvastam, tényleg nem írtam a szövettanról! Elnézést, valahogy kimaradt. Még itt a helyi kórházban vettek tőle 3 alkalommal szövetmintát, az első kettőben nem találtak semmit, harmadszorra a fejrészből, ott már az alábbiakat írták. A műtét során nem vettek ismételten mintát, előtte 4 héttel történt az itthoni szövetvétel. A sebész látta, ő mondta, kb. alma nagyságú a daganat. (Egy komoly sebész össze tud-e keverni egy daganatot egy gyulladással?) Bocs a buta kérdésért, de a későbbiekben még ehhez is vissza fogok térni, biztosan!
Most gyorsan csak a Kórszövettan utolsó sora:
Dg.: Adenocarcinoma papillae Vateri, esetleg pancreas tumor ráterjedés (?).
Holnap majd beírom a bővebb véleményt is, de addig megkérhetlek rá, hogy megírd, ebből te konkrétan mit olvasol ki??
Majdnem elfelejtettem: Pénteken hazaengedték a férjemet, csütörtök éjszaka óta nem vérzik!! No, ezt nem nagyon szeretném elkiabálni!! Most viszont már teljesen besárgult, a szemei is csak úgy világítanak, viszket is a bőre. A lényeg, hogy itthon van.
|
|
Előzmény:
 |
TamásD
2005-07-25 01:43:10
|
106
|
Elolvastam a története(teke)t. Nagyon szomorú. Egy kérdésem lenne mindenek előtt. Azt, hogy biztosan daganat, a sebész honnan mondta ki. A műtét során vett szövettanra mintát? Csak a műtét előtti leletekből vagy ránézésre? Igazából (főleg látatlanul) nekem is nagyon furcsa az eset (elnézést, hogy ezt írtom a férjedre). Az tény, hogy egy pancreas tumorban 3 éves túlélés a tankönyv szerint nincs. Persze lehetnek kivételes esetek, nagyon erős szervezet, abberáns tumor, de a statisztika ennek ellentmond. A tünetek vérzés (a tumor gyakran betör egy nagyobb érbe), sárgaság, általános fokozódó legyengülés mind megfelelnek a tumornak. Ezért lenne fontos, hogy legyen egy biztos szövettani diagnózis, mert akkor tiszta sor (bocs ha írtad, csak nem vettem észre).
Ami a leveleid érdemi részét, a gyógyíthatatlan tumoros betegek ellátását, el nem látását illeti, sajnos a magyar egészségügy egy nagyon gyenge pontját szemléltetted tökéletesen, a krónikus fekvőosztályok hiányát. Ha általánosan nézzük, van egy beteg, akinek ismert a betegsége, meggyógyítani nem lehet, a kórházban különösebben tenni nem tudnak vele mit tenni, maximum tüneti kezelést kap, fájdalomcsillapítokat. Otthon sem maradhat, mert rosszul van, gyenge. A beteg ugye azt mondja, hogy alanyi jogon jár neki az egészségügyi ellátás, ha baja van, bemehessen a kórházba, és az orvosok amit tudnak, tegyenek meg érte, még ha gyógyíthatatlan is. Maximálisan igaza van. A másik oldal az örökös anyagi és esetleg helygondokkal küzdő kórházi osztályé, ahol ez a beteg a második bentfekvéstől fekve pontot, tehát bevételt nemigen hoz, viszont rengeteg költséggel jár (csak a ti eseteteknél maradva, a heti 3-4 egység vér bizony súlyos százezreket jelent a kórháznak). Alapvető gond az OEP finanszírozás hülyesége, pl. egy betegség kezelését csak egyszer térit egy meghatározott időn belül. Ha tehát valaki ugyanazzal a bajjal (pl. megint vérzik) mondjuk 30 napon belül visszamegy a kórházba, azt a bentfekvést az OEP nem fogja téríteni a kezelését, mert okos módon úgy veszi, hogy a kórház az első befekvés során hibázott, nem tudta meggyógyítani a bajt, tehát "garanciálisan", ingyen kell, hogy kezelje. Ez ugye egy krónikus, gyógyíthatatlan betegség esetében marhaság. A másik aspektus, hogy ezeket a krónikus, tumoros betegeket az osztályok azért nem látják szívesen, mert foglalják a helyet az aktív ágyakon, ahol új, gyógyítható, tehát pénzt hozó betegeket kezelhetnének.
Ha az adott beteget nézzük, természetesen csakis a beteg érdekét lenne szabad, hogy egy orvos nézze, sem etikailag, sem szakmailag nem tehetne mást. Az egészségügyi vezetés hatalmas hibája, felelőléssége viszont abban rejlik, hogy társadalmi szinten nem lenne szabad hagynia, hogy egy kórház/osztály azért kerüljön a csőd szélére, mert oda nem való betegeket is kezelnie kell, pl. egy aktív belgyógyászati osztálynak inop. tumoros betegeket. Ki kellene építeni egy rendes krónikus kórházi benntfekvő osztályos rendszert, ahol speciális feltételekkel, speciális finanszírozással, morgás nélkül lehetne kezelni az ilyen betegeket. Sajnos a mai helyzet az, amit te leírtál.
Mivel most rólad van szó, nincs mese, minden egyes vérzésnél jogod van bemenni, ha kell, légy határozott, ne adj isten, némi pénz fejében keress egy olyan helyet, orvost, ahol megtesznek mindent a férjedért. A fentieket csak azért írtam, mert lehet, hogy a morgolódó orvosok fejében ezek fordulnak meg, nem szimplán érdektelenek, undokok, stb.
TamásD |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|