Keresés

Részletes keresés

SzJucus Creative Commons License 2005-07-25 19:16:53 107
Kedves TamásD!

Nagyon szépen köszönöm a kimerítő választ!

Én is visszaolvastam, tényleg nem írtam a szövettanról! Elnézést, valahogy kimaradt.
Még itt a helyi kórházban vettek tőle 3 alkalommal szövetmintát, az első kettőben nem találtak semmit, harmadszorra a fejrészből, ott már az alábbiakat írták.
A műtét során nem vettek ismételten mintát, előtte 4 héttel történt az itthoni szövetvétel. A sebész látta, ő mondta, kb. alma nagyságú a daganat.
(Egy komoly sebész össze tud-e keverni egy daganatot egy gyulladással?) Bocs a buta kérdésért, de a későbbiekben még ehhez is vissza fogok térni, biztosan!

Most gyorsan csak a Kórszövettan utolsó sora:

Dg.: Adenocarcinoma papillae Vateri, esetleg pancreas tumor ráterjedés (?).

Holnap majd beírom a bővebb véleményt is, de addig megkérhetlek rá, hogy megírd, ebből te konkrétan mit olvasol ki??

Majdnem elfelejtettem: Pénteken hazaengedték a férjemet, csütörtök éjszaka óta nem vérzik!! No, ezt nem nagyon szeretném elkiabálni!!
Most viszont már teljesen besárgult, a szemei is csak úgy világítanak, viszket is a bőre.
A lényeg, hogy itthon van.
A hozzászólás:
TamásD Creative Commons License 2005-07-25 01:43:10 106

Elolvastam a története(teke)t. Nagyon szomorú. Egy kérdésem lenne mindenek előtt. Azt, hogy biztosan daganat, a sebész honnan mondta ki. A műtét során vett szövettanra mintát? Csak a műtét előtti leletekből vagy ránézésre? Igazából (főleg látatlanul) nekem is nagyon furcsa az eset (elnézést, hogy ezt írtom a férjedre). Az tény, hogy egy pancreas tumorban 3 éves túlélés a tankönyv szerint nincs. Persze lehetnek kivételes esetek, nagyon erős szervezet, abberáns tumor, de a statisztika ennek ellentmond. A tünetek vérzés (a tumor gyakran betör egy nagyobb érbe), sárgaság, általános fokozódó legyengülés mind megfelelnek a tumornak. Ezért lenne fontos, hogy legyen egy biztos szövettani diagnózis, mert akkor tiszta sor (bocs ha írtad, csak nem vettem észre).

Ami a leveleid érdemi részét, a gyógyíthatatlan tumoros betegek ellátását, el nem látását illeti, sajnos a magyar egészségügy egy nagyon gyenge pontját szemléltetted tökéletesen, a krónikus fekvőosztályok hiányát. Ha általánosan nézzük, van egy beteg, akinek ismert a betegsége, meggyógyítani nem lehet, a kórházban különösebben tenni nem tudnak vele mit tenni, maximum tüneti kezelést kap, fájdalomcsillapítokat. Otthon sem maradhat, mert rosszul van, gyenge. A beteg ugye azt mondja, hogy alanyi jogon jár neki az egészségügyi ellátás, ha baja van, bemehessen a kórházba, és az orvosok amit tudnak, tegyenek meg érte, még ha gyógyíthatatlan is. Maximálisan igaza van. A másik oldal az örökös anyagi és esetleg helygondokkal küzdő kórházi osztályé, ahol ez a beteg a második bentfekvéstől fekve pontot, tehát bevételt nemigen hoz, viszont rengeteg költséggel jár (csak a ti eseteteknél maradva, a heti 3-4 egység vér bizony súlyos százezreket jelent a kórháznak). Alapvető gond az OEP finanszírozás hülyesége, pl. egy betegség kezelését csak egyszer térit egy meghatározott időn belül. Ha tehát valaki ugyanazzal a bajjal (pl. megint vérzik) mondjuk 30 napon belül visszamegy a kórházba, azt a bentfekvést az OEP nem fogja téríteni a kezelését, mert okos módon úgy veszi, hogy a kórház az első befekvés során hibázott, nem tudta meggyógyítani a bajt, tehát "garanciálisan", ingyen kell, hogy kezelje. Ez ugye egy krónikus, gyógyíthatatlan betegség esetében marhaság. A másik aspektus, hogy ezeket a krónikus, tumoros betegeket az osztályok azért nem látják szívesen, mert foglalják a helyet az aktív ágyakon, ahol új, gyógyítható, tehát pénzt hozó betegeket kezelhetnének.

Ha az adott beteget nézzük, természetesen csakis a beteg érdekét lenne szabad, hogy egy orvos nézze, sem etikailag, sem szakmailag nem tehetne mást. Az egészségügyi vezetés hatalmas hibája, felelőléssége viszont abban rejlik, hogy társadalmi szinten nem lenne szabad hagynia, hogy egy kórház/osztály azért kerüljön a csőd szélére, mert oda nem való betegeket is kezelnie kell, pl. egy aktív belgyógyászati osztálynak inop. tumoros betegeket. Ki kellene építeni egy rendes krónikus kórházi benntfekvő osztályos rendszert, ahol speciális feltételekkel, speciális finanszírozással, morgás nélkül lehetne kezelni az ilyen betegeket. Sajnos a mai helyzet az, amit te leírtál.

Mivel most rólad van szó, nincs mese, minden egyes vérzésnél jogod van bemenni, ha kell, légy határozott, ne adj isten, némi pénz fejében keress egy olyan helyet, orvost, ahol megtesznek mindent a férjedért. A fentieket csak azért írtam, mert lehet, hogy a morgolódó orvosok fejében ezek fordulnak meg, nem szimplán érdektelenek, undokok, stb.

 

TamásD

Előzmény:
SzJucus Creative Commons License 2005-07-21 13:04:45 103
Tavasszal, talán március vége felé ismét gyulladása vagy más problémája lehetett, mert magasra felment a láza. A házi orvos adott neki antibiotikumot és kész. Utána néha már féjt is neki valahol belül, be is sárgult. Aztán lett egy kevés belső vérzése, így bekerült az itteni kórházba. Az első nap endoszkópos vizsgálattal körül akartak nézni belül, honnan jöhet a vérzés, de mivel valami szűkület miatt nem tudtak, azt mondták, majd másnap. Persze, azóta sem végezték el a második vizsgálatot, hanem azt írták a papírjára, valószínüleg a daganat kilyukaszthatta a patkóbelet és az vérezhet. Kapott vért, a vérzés is abbamaradt, hazajöhetett. Csak a nagy probléma, hogy egyre sűrűbben ismétlődtek a vérzések! Ő persze próbálta minél tovább otthon húzni az időt, de az ereje meg egyre inkább ment el, így megint csak a kórház.
Közben telefonáltam a prof.úrnak, aki műtötte 2002-ben, elfaxoltam neki a legutlsó leleteit, megkérdezve, tud-e segíteni. Sajnos, a válasz az volt, hogy sebészi úton nem lehet tenni semmit. További kérdésemre ajánlott valakit, aki ér-katéteren keresztül próbálkozott, kemo-s kezelést is kapott így, májusban, júniusban.
Viszont most már ott tartunk, többet vérzik, mint nem.
Múltkor 2 hétig bent volt a kórházban, majdnem minden nap kapott vért, múlt hétfőn hazaengedték, de csütörtöknél tovább nem bírta, vissza kellett mennünk.
Az egész betegsége lefolyása alatt a legfelháborítóbb akkor történt!
Mentünk az ambulanciára, 5 perc alatt bent is volt (ez csoda, mert volt, hogy majdnem 2 órát kellett ott várnunk és már ülni alig tudott, olyan gyenge vol!!!), ment a beteghordó a kis tolóülőkéjével és csak nem jönnek ki! Eltelt majdnem 10 perc, mire kijöttek. Kiderült, hogy ismét nem akarták felvenni a egyik belgyógyászatra sem, a kardiológiára akarták betuszkolni, ott nem fogadták.
Azért írom, hogy ismét, mert amióta vért kell kapnia, ez a tortúra megy, hogy egyik bel-re sem akarják felvenni, össze-vissza hazudoznak és tologatják ide-oda.
Kimondottan béke-tűrő a férjem, nem szokott kekeckedni, de most, hogy végre felértünk az eredeti (ahol először is volt) bel-osztályra, azt mondta, menjek be valakihez panaszt tenni!
Mivel a fő-fő orvost nem találtam a helyén, bementem az igazgatóhoz. Normálisan előadtam, hogy kb 2,5 hónapja szinte állandó látogatója a férjem a kórháznak, vért kell kapnia. Tudjuk, hogy ez problémás dolog a 0 neg miatt, de élni szeretne! A betegségéről nem tehet, de amit vele művelnek minden felvételnél, az már sok!
Nagyon megértőnek mutatta magát, de a következő kijelentéssel:
A betegek ilyen legyengült állapotban nagyobb részt minden kisebb dolgot is bántásnak vesznek, nagyon érzékenyek.... Mondtam, mi nem így látjuk, de mindegy!
Néhány perc után kijöttem tőle, felmentem a férjemhez.
A bel- bejáratánál állt az egyik dr.nő, vele szemben az a dr. (ő nem ismer engem), aki állandóan elutasítja a férjem felvételét és nagy hangon mondja a dr.nőnek:
"Ide hozták fel a ........-t, de nem tudom, milyen alapon!" ÍGY, SZÓRÓL SZÓRA - bent a kórteremben egyből leírtam egy papírra.

Utólag gondoltam rá, meg kellett volna állnom, bemutatkozni és megkérdezni, ha erre az osztályra nem, akkor hova, talán a szülészetre????
Mindenesetre arra nagyon kiváncsi lennék, miért is nem akarják felvenni az osztályra????

Szóval ott tartunk, hogy egy hete vérzik, kapja a vért, tegapra már nagyon be is sárgult, a lábai jól fel vannak telve vízzel és ennyi.





Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!