|
|
 |
Törölt nick
2005-07-22 23:13:50
|
137
|
Kedves Eguzki!
Az LvT által megadott linket, ha megnyitod, találsz azon az oldalon egy linket a cherokee (csiroki) nyelvre. Ez egy rövid, kb. 1 oldalas nyelvtani összefoglalót ad a nyelvről.
Üdv: RB |
|
A hozzászólás:
Előzmény:
 |
LvT
2005-07-22 10:43:58
|
134
|
Kedves eguzki!
Tény, hogy igen sok helyen a poliszintetikus és az inkorporáló terminusok rokonértelműként szerepelnek. Azonban ezzel két nyelvi típus összemosódik, amelyet mégiscsak érdemes szétválasztani (ill. ha ezt nem érdemes szétválasztani, akkor az agglutinálót és a flektálót sem érdemes).
Vannak olyan nyelvek, ahol az ige (a mondat állítmánya) a teljesen be tudja építeni a bővítményeit. Ilyen van a magyarban is, még ha ezek ritka konstrukciók is, pl. a háztűznéz ige -- aki akar, hozhat gyakoribb, megszokottabb példát, most csak ez jut az eszembe. Itt az ige tárgya -- vö. háztüzet néz -- belép magába az igébe. Ennek a jelenségnek a neve az inkorporáció.
A fenti nyilvánvalóan eltér a Látom jellegű kifejezéstől, amelyre felszínesen ugyan mondhatjuk, hogy ebbe is belépett az 3. sz. határozott tárgy, de ez az analízis nem igaz. Itt ugyanis nem maga a tárgy lépett be, csak a tárgy _referenciája_ van jelölve az igén: azaz az, hogy ezzel az igével áll egy 3. sz. határozott tárgy. Ez lehetővé teszi azt, hogy ha ez a tárgy ismert, vagy általános tárgyra utaló névmást kellene kitennünk, akkor maga a tárgy elhagyható, mert a tárgy igei referenciája elég redundanciát biztosít. Ez azonban mindenképp kihagyásos, elíziós szerkezet, ill. modernebb terminológiával azt mondhatjuk, hogy a tárgy ott van, de zérófokon áll. Azonban, ha a tárgy nem ismert a szövegkörnyezetből, akkor mindenképp az igén kívül kell feltüntetni (az igén ugyanakkor megmarad a referenciája): pl. Látom az autót (amiről a múlt héten volt szó). Ez utóbbi nem történhet meg egy inkorporáló nyelv esetén, mert a kitett tárgy is az ige része lesz.
Ezt a nem inkorporálást, amikor egyes mondatrészek -- jellemzően az ige -- nagymértékben felszívnak mindenféle referenciát, ezt nevezzük poliszintézisnek. Figyeljük meg a poliszintézis az agglutináció végletes (ha akarom: "valódi") formája: igen sok és válozatos funkciójú toldalék (azaz nem önálló morféma) adódhat az adott szóhoz. Az inkorporáció pedig a szóösszetétel végtelessége: a centrumhoz nem(csak) önállótlan morfémák, hanem önálló morfémák, lexémák (is) csatlakozhatnak.
Tehát minden poliszintetikus nyelv szükségszerűen agglutináló (ill. az agglutináló nyelvek olyan ragozó nyelvek, amelyek csak részben valósítják meg az "ideális" típust, a poliszintézist), az inkorporálók pedig várhatóan egyben poliszintetikusok is (bár, ha jól emlékszem, ez nem szükséges feltétele, de most példa nem jut eszembe).
Egy jó összefoglalást ad a Wikipedia: <[lik1]>, kitérve a felsoroltak nyelvek többségére is.
Megjegyzés a Wikipedia cikkéhez: magam nem sorolnám feltétlenül a baszkot a poliszintetikus nyelvek közé. Látható, hogy az ubikh ige tud utalni a helyhatározói bővítményekre is, erre a baszk képtelen: ott csak a kötelező abszolútívuszi bővítményt (a "nor"-referenciát, azaz a mi fogalmaink szerinti tárgyatlan alanyt, ill. tárgyat), [tárgyas igék esetén] az ergatívuszi bővítményt (a "nork"-referenciát, azaz a mi fogalmaink szerinti tárgyas alany), valamint a részeshatározót (a "nori"-referenciát), azaz összesen 3 típusú bővítményt jelezhet az ige. Még kevésbé tartom korrektnek a fgr. nyelvekre való utalást, mivel pl. a magyar csak ige 3. személyre utalhat, ott is csak a szám kifejezése nélkül és csak a határozottakra, ill. részleges -- csak E/1. alany esetén fellépő -- referencia van a 2. személyű tárgyra (vö. -lAk rag). Ennél már "többet tud" a mordvin, ahol a tárgyra utalás szinte teljes. De a mordvin ige sem utal a többi, azaz a részes-, a hely- stb. határozókra. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|